Egyensúly

Hajlamos vagyok bosszankodni azon, hogy unalmas az életem, nem történik semmi, a napok egyhangúan telnek el, mindegyik ugyanúgy.  Persze a történések alatt azt értem, hogy a jó dolgok sorozatosan kopogtassanak nálam, csupa móka, kacagás legyen az életem.
Ehhez képest az öcsém az idén már kétszer is kificamította a bal karját. Most újra táppénzen van.  Aztán június elején az exem öngyilkos lett, A temetés a gyerekeim nyakába szakadt, plusz rendőrségi vizsgálat, ami szokás ilyenkor, de túl vagyunk rajta.
Nemrég felgyújtotta valaki a cégnél a férfiak öltözőjét.  Igaz, ez nem családi probléma, de a mi öltözőnk is füst és korom szagú, már hetek óta, és persze a ruhánk is.  A zuhanyozóról ne is beszéljünk.  Ráadásul ebben a pokoli melegben a füstös levegő még jobban fullaszt.
Tegnap este a fiam szemébe szóródott valami foszfát a munkahelyén.  Persze kimosták gyorsan, tartanak erre valami speciális folyadékot, még a sürgősségire is bevitték,  úgyhogy a szemének nem lett baja, remélhetőleg, de most már elegem van a történésekből, főleg, ha ilyen negatívak.
Szóval, kérem én azt az odafent levőt, aki a dolgokat rendezi, hogy amennyi rosszat kaptunk, most ugyanannyi jót is küldjön már, csak hogy egyensúlyba kerüljenek a dolgok.