Minden jó,

ha a vége jó.  Ma mégsem kellett éjfélig bennmaradni, és már csak egy nap, aztán pihi.  Szombaton meg kezdődik elölről az egész, eladtam a bőrömet, bevállaltam egy túlórát.  Pihenni is jó lenne, de a pénz is kell, a főnyeremény egyelőre még várat magára.

Munka ezerrel

Az ünnep a mi cégünknél azt jelenti, kétszer annyit kell dolgozni, mint egyébként, mert a kieső napot be kell hozni. Már előre utáltam ezt a hetet, de most még jobban. Már vasárnap elkezdtük a munkát, hét közben is túlórázunk, és még csak eztán jön a java. A csütörtök egy pokol lesz, a pénteki szállítást is meg kell csinálni, alapanyag nem maradhat, mindent fel kell dolgozni vagy lefagyasztani.  Valószínűleg délelőtt tízre megyünk, és nagyon remélem, hogy nem hajnalig tart a műszak, mert ha igen, még erős felindultságomban feljelentem őket a munkaügyi felügyeletnél.
Megérdemelné ez a cég, ilyen embernyúzó hely nagydarab környéken sincs.

Szép új világ

Gyötör a nátha, a tévében időjárás jelentés, holnapra hideget mondanak. 
Még jó, hogy az öcsémnek van egy kis tüzelője.  Nem sok, pár kanna szén, néhány zsák fa, de a semminél több.

Vasárnap vittem neki egy kis túlélő csomagot, ahogy minden hónapban egyszer, fizetés után.  Lejárt a jövedelempótló járadéka még augusztusban, azóta nem kap semmit.  Igaz, már leadta az orvosi igazolásokat arról, hogy munkaképtelen volt, egyszer csak elintéződik... addig meg...  ha többet tudnék segíteni rajta, megtenném, de ennyi telik tőlem: néhány konzerv, egy rúd párizsi, egy üveg kacsazsír, májas, ..pár ezer forint, amivel nem sokra megy, de a semminél több.
Mindig sütök neki kenyérlángost, azt szereti.  Igaz, az az ő lisztjéből van, uniós segélyként kapta, cseszheti is, úgy ahogy van. Villany nincs, az öreg gáztűzhelyt már régen kidobta, használhatatlan volt.  Sokra megy a liszttel, meg a száraz tésztával.  Pár konzervvel jobban járna, de kinek is jutna ez az eszébe, hogy vannak emberek ennyire lent, a béka feneke alatt, akiknek még főzési lehetőségük sincs. És az is vicces látvány lehetett, ahogy a munkaügyi központ kiközvetítette dolgozni akkor, amikor még járókerettel közlekedett.  Kíváncsi lettem volna, milyen képet vágtak, amikor az öcsém becsoszogott a trabival. 
Nem voltunk gazdagok a régi rendszerben sem, kis fizetésű, egyszerű emberek vagyunk, de azért valahogy mégis csak megvoltunk,  Soha nem hittük volna, hogy egyszer ilyen világban fogunk élni..
Nem tudom, érdemes még hinni bármiben is?