Szilveszteri potyavarázslat

Megint eltelt egy év, nem történt benne semmi különös, ami nem biztos, hogy baj, ezt már megtanultam az idők során.
Az év utolsó napján részvénytulajdonos lettem, akaratomon kívül.  Az egyik klikkelős oldal a tagok pontjait váltotta át részvényekre, az én pontjaimért kettőt kaptam.  Nem sok, de van.  Ugyanitt egy játékban nyertem kétszer ötven centet, viszont többször már nem engedett játszani a rendszer.  Lehet, hogy jobb is, így esélyem se volt elcseszni a nyereményt, vagy még többet.  Talán útba ejtett a pénzmágia.
Az úgy volt, hogy dél körül bekapcsoltam a tévét.  Kinéztem egy filmet a műsorból, gondoltam cigitöltés közben majd nézem.  Éppen egy éltesebb korú hölgy küldött minden betelefonálónak pénzhozó mágiát.  Megkérdezte a delikvens nevét, korát, meg azt, hogy hány tagú a család.  Jelzem hetven év alattiak nem nagyon hívták.  Aztán kérte, hogy fogjon egy pénzérmét a kezébe, ő is fogott egyet, azt bedobta egy aranyszínű malacperselybe, majd közölte, hogy a másik pénzérmére  a munkatársai küldik a szerencsehozó mágiát, és már hívta is a következő pácienst.  Eszembe jutott, hogy nekem is kellene egy pénzdarabot a kezembe fogni, hátha pont erre jön a mágia, de éppen mosogattam.  Aztán győzött a kapzsiság fogtam egy kétszázast, rátettem a tévé tetejére.  Ki tudja....
Fiúgyerekem kaját felderíteni indult a konyhába, útközben lefagyott a tévé előtt, de látta, hogy nem nézem, mosogatok a konyhában.  A pénzt a tévé tetején gyorsan kimagyaráztam: potyázok egy kis szerencsemágiát.
Végül is bejött! :-)

Szerencsesüti

Táppénzen

Hihetetlen, hogy elrepült ez a két és fél hét, amíg táppénzen voltam  Igaz, mindig menni kellett valahová.  Röntgen, vissza a háziorvoshoz az eredménnyel. Időpontot kérni a reumatológián, ott kiderült, hogy nem ám csak úgy beesünk és időpontot kérünk.  Az időpontkérésnek is van időpontja, és kéretik akkor jönni.  Megint vissza a háziorvoshoz, bejelenteni, hogy a következő munkanapon már  mehetek is, aztán megint reumatológia,  felírtak tíz kezelést, időpontkérés gyógytornára, elektromos kezelésekre.  Mázli, másnap ott is kezdhetek.
9-től gyógytorna, aztán galván, ultrahang, mágneses kezelés  . Mindig a mágnes az utolsó, akkor van hely.  Már ha van.  Ha nincs, akkor például egy karikába ketten dugjuk be a kezünket, a másik karikában térdes van, azokat nem párosítják össze senkivel, abból már gubanc lenne.
Aztán így szép lassan el is telik a délelőtt, utána futás bevásárolni, főzni, mosogatni, szinte ugyanott vagyok, mint amikor dolgozok.  Azért néha sikerült egy-egy filmet megnézni a tévében, amire időtlen idők óta nem volt példa.  Januárban meg  majd nézhetem a fizetésemet, de az később lesz, majd akkor aggódom.
Szóval, ma voltam utoljára kezelésen, reggel futás a háziorvoshoz, letelt, vége, jól vagyok, kérem a táppénzes papírt.  Utána elkocogás a fizikoterápiába, de még az üzemorvosnak is alá kell írni, hogy mehetek dolgozni, különben nem állhatok munkába.  Üzemorvos nincs, nővérek megnyugtatnak, nem baj, majd viszem az egészségügyi könyvet máskor, ha lesz orvos, menjek csak nyugodtan dolgozni hétfőn.  Ezzel le is van rendezve minden dolgom, és akkor délután ötkor eszembe jut: nem vettem fel a galván kezelést!  Basszus, azt teljesen elfelejtettem!  Mindig a mágnes az utolsó, de most az ultrahang után pont volt egy szabad hely, rögtön be is tettek  Letelt a negyed óra, felugrottam, elköszöntem a többi betegtől, aztán elpucoltam.
 Húú, azért ciki, biztos kerestek.... de az az egy galván már nem oszt, nem szoroz.
Fő, hogy meggyógyultam.  Egy kis időre legalábbis.

Rakott krumpli brokkolival

Hozzávalók:  ugyanaz, mint bármelyik más rakott krumplihoz.  Hajában főtt krumpli, főtt tojás, kolbász.  Tettem hozzá pár szelet maradék szalámit,  főtt brokkolit (mirelitből), tejfölt a tetejére, pár kanál zsírt az aljára, az egészet be a sütőbe, és fél óra múlva kész az isteni finom ebéd.

Tízmilliószorosan!

November 13-án az idei év negyedik, egyben utolsó tízmilliószoros napja van. Az ilyen nap, mint a mai is, kiváló lehetőséget teremt, hogy azt kapd, amit elérni szeretnél az életben. Ma minden gondolat tízmilliószoros erővel hat, így különösen nagyon ügyelj a gondolatodra.

Tudtam már tegnap is, hogy ez egy erős teremtő energiával rendelkező nap,  de amikor reggel kibontottam a UPC számláját, sűrűn emlegettem néhány rossz életű anyukát, akik igazában miről is tehetnek?  Nemrég váltottam Bronz csomagra, amiről azt állították, hogy ezer forinttal lesz drágább, mint az előző alapcsomagom volt.  Na most ez az ezer forint az háromezret takar, az előző négyezer helyett most fizetek  hétezer-ötszázat, mert van egy rakás csatornám, amit nem nézek, mert mikor is, ha meg van rá időm, akkor vacak a műsor.  Van telefonvonalam, de nincs vezetékes telefonom, nem is szeretnék, néha még a mobil is sok.  Az internetem dupla sebességű lett, de nem igazán tűnik fel, a régi is elég jó volt.

Szóval elcseszték a napomat, legalábbis reggel még úgy éreztem. Aztán később elmúlt, hozzáfogtam nagytakarítani, mert  délutánra a gázszerelőt vártam. Nem romlott el a kazán, csak a szokásos éves tisztítást kellett megcsinálni, ami nálam ennél ritkábban szokott megtörténni. Na szépen kitakarítottam a fürdőszobát, nehogy megszóljanak a srácok, ha jönnek.  Nem szóltak meg, kifújták a három éves port a kazánból, és össze is takarítottak maguk után.  Persze maradt még nekem is egy kevés munka, de tényleg nem sok.

Igazából nem volt ez egy olyan rossz nap, csak valahogy eddig még nem jött össze, hogy pozitív gondolatokat mantrázzak.  Viszont még nincs vége a napnak, bőven teremthetek bőséget és jólétet az életembe.

Ősz

Nem is olyan régen még annyira szerettem fényképezni, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem látom meg a szépet, minden olyan unalmas, érdektelen.  Még az ősz, amit annyira szeretek, az is kezd elszürkülni.  Vagy talán én vagyok az, aki belefakul az életbe?  Délután erőt vettem magamon, és csináltam pár őszi képet.

Bealvás

Reggel négyre kellett volna mennem dolgozni, sikerült elaludnom, hatra be is értem.  Nem lett ebből semmi probléma, két évente egyszer fordul elő velem ilyesmi.  Mehetek még eleget korán, nem maradtam le semmiről.  A legújabb pletykák is megvártak, miszerint újra kitört a járvány a gyárban, öten vannak kórházban, kettő kómában.  Ez a betegség csak nálunk fordul elő, esetleg még madárkereskedésben, de ott azért ritkábban.  Na ebből se lesz probléma, a tulaj fizet ahová kell, biztosan olcsóbban jön ki így, mint normális szellőzőberendezéseket csináltatni.  Esetleg lesz néhány ellenőrzés, amikor is állhatunk haptákban egész nap,  ilyenkor még wécére sem nagyon lehet kimenni.  Innen vagy a látogatókat, ellenőröket, auditorokat kellene kitiltani, vagy a dolgozókat.  Persze, hogy volt már ilyen is, sokunkat küldtek szabadságra, mert jöttek az oroszok, és nagyjaink úgy látták jónak, ha néhány üzemrész egyáltalán nem dolgozik aznap. Az, hogy nem érte meg nekik, csak később derült ki: jött az embargó....
Nekünk sem éri meg, de nincs más választás. :-(

Szemészet

Ma bejelentkeztem a szemészetre.  December 16-ára kaptam időpontot.

Én, a robot

Tudnátok maradni fél négyig?  Ja, és reggel négyre kell jönni!  Szabadság nincs, péntek szombat túlóra...
...és már hat éve csinálom.
Ember szeretnék lenni!

Vízóra

Ma délután jönnek leolvasni a vízórát, szabadságot kellett kivenni, mert a házmester szerint az nem lesz jó, ha kiírom egy cetlire a mérőállást.
 Amikor ő írta össze, neki jó volt, de ezek itt a Vízműtől személyesen akarják leolvasni. És most ülök, és várok.  Kutyika is vár, arra, hogy menjünk sétálni. Nem érti, hogy ha a gazdi itthon van, akkor miért nincsen séta fél öt után.
Ha negyed órán belül sem jönnek, én személyesen fogom őket fejbe vágni.
.... és ebben a pillanatban csöngetnek.... fejbevágás visszavonva.

Kukabúvárok

Reggel ki akartam vinni a szemetet, egy fiatal nő nyakig a konténerben.  Gyors hátra arc, ne zavarjam. Ő  ma az első, de kábé hatan, heten vannak rákattanva a mi kis konténerünkre.  Van egy pasi, aki, ha meglát valakit a házból, fölháborodva reklamál, amiért nincs semmi értékes a szemétben.  Mondtuk már neki, ha ebből akar meggazdagodni, akkor ne egy önkormányzati lakás szemetében keressen, menjen az úri negyedbe.  Egy másik  aprópénzt kunyerál, egy idősebb nő külön kéri, hogy a kenyérhajat ne dobjuk a szemét közé. Sose találnak semmi használhatót, de nem adják fel, megjelennek minden nap.
Szinte irígylem az optimizmusukat.

Milyen nap is van?

Azt hittem, szombat, de amikor megnéztem a tévéműsort, akkor esett le, hogy péntek van, én pedig szabin vagyok egész nap, elprédálva megint egy napot, de olyan rozogák az izületeim mostanában, biztosan erre a nyirkos fülledt melegre durrannak be, úgyhogy ha lehet, próbálom megúszni a munkát. Azt hittem, gyerek dolgozik, akár egész nap gépezhetek, de nem, ő is szabadnapos. Rá is fér, két állásban dolgozni azért nem semmi, habár a takarító cég felajánlotta, hogy átvenné állandósnak. Kapott két hét gondolkodási időt, én meg inkább nem szólok bele, ezt neki kell eldönteni.
Jó lenne már, ha lenne újra saját gépem, igaz, több időt akkor sem tudtam rászánni, amikor volt, mert azért van itthon más dolgom is, meg ebben a melegben nincs is hozzá annyira kedvem. 
Most jó lenne valami hegyi patak mellett ücsörögni lombos fák alatt. Más kívánságom nincs is, talán még a lottó ötös, de más már tényleg nincs így hirtelen, később még gondolkodom rajta.

Szúnyogcsapda arcpakolással

Az interneten már régóta kering egy módszer, mely kétliteres üdítős palackot, cukrot, vizet, valamint élesztőt vet be a kellemetlenkedő rovarok ellen. Most mi is kipróbáltuk, és bátran ajánljuk, ugyanis az élesztő és cukor miatt keletkező szén-dioxid valóban vonzza a szúnyogokat - többek között a kilélegzett szén-dioxid révén találják meg az embereket is.
Nem kell mást tenned, mint a palack felső harmadát levágnod, majd az alsó részbe egy kevés cukoroldatot töltened - egy bögre forró vízhez adj negyed bögre cukrot, majd várd meg, míg kihűl, mielőtt alkalmazod -, hozzáadnod ehhez egy gramm élesztőt, majd a palack tetejét tölcsérszerűen megfordítva az aljába csúsztatnod. Így a szúnyogok kijutni már biztos nem fognak.

Forrás: femina.hu

Itt az ideje, hogy kipróbáljam, a sok eső miatt bejött néhány szúnyog, amit az ágyam közelébe tett szegfűszeg és vanília igaz, hogy elriaszt egy rövid időre, de pár nap múlva már támadnak a dögök, mert a fűszerek illata elmegy.
Kettévágtam a műanyag palackot, bele tettem a cukrot. A palack alján levő kevés víztől a cukor megolvadt, és mire langyos lett a víz, már néhány apró szárnyas állatka ott heverészett a szirupban. Ráöntöttem a vizet, bele az élesztőt, rá a tetejét, természetesen megfordítva, és betettem a sarokba. Tíz perc múlva gondoltam, megnézem, van e már benne valami vérszívó.  Mellé guggoltam, és forgattam a palackot nézegettem, de a zavaros szmötyin kívül semmi sem látszódott, de a langyos víztől felpuhult műanyag összehorpadt a kezemben és leesett a padlóra. A katyvasz jó része az arcomba csapódott, pislogtam párat, szentségeltem ugyanennyit, aztán eszembe jutott, hogy az élesztős pakolás tulajdonképpen jót tesz az arcbőrnek.  Viszont a cukorról nem hallottam ugyanezt, meg különben is elég büdös volt az egész, ezért lemostam, majd feltöröltem, és arra gondoltam, hogy a múltkor az alfelemet kínáltam meg kávéval, persze ehhez semmi köze a hetek óta zsibbadó kezeimnek,  sima ügyetlenség, de talán egyszer mégis csak el kellene menni vele az orvoshoz.  Igaz, amikor legutóbb ínhüvelygyulladása volt a csuklómnak, akkor azt mondtam a háziorvosomnak, hogy csináljon már valamit, de táppénzre nem mehetek, kezelésekre sem tudok eljárni. Injekciót akart felírni, de két műszak mellett azt is hogy a csudába vegyem fel?  A fejét vakargatta, aztán írt fel B1 vitamint, hordjak csuklószorítót, ha nem javul, menjek vissza. Javult. Most meg megint zsibbadok meg bénázok.  Talán elmúlik magától is. Hátha...
Ja, később megint megnéztem a löttyöt, most már persze óvatosabban, tényleg hevernek benne különböző szúnyogszerű lények.

Bölcs tanácsok

  21 BÖLCS TANULSÁG MAYA ANGELOU-TÓL

Távozása ismét emlékeztet bennünket, hogy a világon semmi sem tart örökké. És ha szép, boldog és szeretetteljes életet akarunk élni, azt is és most kell megtennünk. El kell kezdenünk élni azt az életet, amit szeretnénk még ma, nem holnap vagy holnapután. Mert soha nem tudni, mikor jön el a mi időnk. De ne aggódj, nem a halálról lesz szó. Csupán tisztelgünk csodás és szerető lelke előtt, hogy megosztotta életeket megváltoztató bölcsességet mindannyiunkkal.

1. Az emberek soha nem felejtik el, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük
"Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."
"A vágy, hogy elérjük a csillagokat, ambiciózus. A vágy, hogy elérjük a szíveket, bölcs."

2. Minden a hozzáálláson múlik
"Ha nem tetszik valami, változtass rajta. Ha nem tudod megváltoztatni, változtasd meg a hozzáállásodat. Ne panaszkodj!"

3. Ha nem változol, akkor nem növekedsz. Ha nem növekedsz, igazán nem is élsz.
"Gyönyörködünk a pillangó szépségében, de ritkán ismerjük el a változásokat, amin keresztülment, hogy elérje ezt a szépséget."

4. Több vagy annál, mint ami történik veled
"Lehet, hogy nem tudod irányítani az összes eseményt, ami veled történik, de dönthetsz úgy, hogy nem kényszerítenek téged. Próbálj meg szivárvány lenni másvalakinek a felhőjében! Ne panaszkodj! Tégy meg minden erőfeszítést, hogy változtass a dolgokon, ha nem tetszenek. Ha nem tudsz rajtuk változtatni, akkor változtass azon, ahogy gondolkodsz róluk! Lehet, hogy találsz egy új megoldást."

5. Csak annyira tudsz szeretni másokat, amennyire magadat szereted
"Nem bízom azokban az emberekben, akik nem szeretik magukat, és mégis azt mondják nekem, hogy 'szeretnek'. Van egy afrikai mondás, miszerint 'Légy óvatos, ha egy meztelen ember inget kínál.'"
"Ha nem vagyok jó önmagamhoz, hogyan várhatom el, hogy bárki más jó legyen hozzám?"

6. Az élet nem a túlélésről, hanem a gyarapodásról szól
"Küldetésem az életben nem csupán a túlélés, hanem a gyarapodás; és hogy ezt némi szenvedéllyel, együttérzéssel, humorral és stílusosan tegyem."

7. Soha ne veszítsd el a hited a szeretetben
"Legyen elég bátorságod ahhoz, hogy bízz még egyszer a szeretetben, és aztán mindig még egyszer."
"Azoknak, akik feladták a szeretet: 'Azt mondom, bízzanak az életben egy kicsit.'"

8. Kérj, és megadatik
"Kérj amit akarsz, és legyél kész rá, hogy megkapd."
"Szeresd az életet! Vegyél részt benne! Adj oda mindent, amit kaptál! Szeresd szenvedéllyel, mert az élet sokszor többet ad vissza, mint amit magad adtál."

9. Egyedül is elég vagy
"Egyedül is elég vagy. Semmit sem kell bizonyítanod senkinek."

10. A kihívások lehetőségek a növekedésre
"Találkozhatsz sok kudarccal, de nem kell, hogy legyőzzenek. Sőt, szükség lehet arra, hogy találkozz a kudarcokkal, így megtudhatod, hogy ki vagy, mit tudsz általuk leszűrni, és hogyan jössz ki belőlük."
"Megsebezhetsz a szavaiddal, ölhetsz a tekinteteddel vagy a gyűlölködéseddel, de mégis, friss levegő, amitől csak növök!"

11. Csupán egy különbség van a puszta öregedés és a felnőtté válás között
"A legtöbb ember nem válik felnőtté. A legtöbb ember öregszik. Megtalálják a parkolóhelyet, tiszteletben tartják a hitelkártyáikat, megházasodnak, gyerekeik lesznek, és ezt hívják érettségnek. Ez azt jelenti, hogy öregszenek."

12. Az igazi erő belülről jön
"Semmi sem olthatja ki azt a fényt, ami belülről világít."

13. A szüleid mindig a szüleid lesznek
"Megtanultam, hogy függetlenül a szülőkkel való kapcsolatodtól akkor is hiányozni fognak, amikor már eltávoztak az életedből."

14. Semmi sem tart örökké. Értékelj mindent, amid van!
"Voltak, akik az éjjel elmentek aludni, szegények és gazdagok, fehérek és feketék, de soha többé nem fognak felébredni. És ezek a halottak bármit megadnának öt percnyi napsütésért, vagy tíz percnyi szántásért. Szóval figyelj oda a panaszkodásra. Amit tenni kell, ha nem tetszik egy dolog, hogy változtatsz rajta. Ha nem tudod megváltoztatni, változtasd meg a vele kapcsolatos gondolkodásodat."

15. Nem azért születtél, hogy elvegyülj, hanem azért, hogy kitűnj
"Ha mindig próbálsz normális lenni, sohasem fogod megtudni, mennyire csodálatos lehetsz."

16. A megélhetés nem maga az élet
"Megtanultam, hogy a 'megélhetés' nem ugyanaz, mint maga az élet."

17. Az álmok nem fognak működni, hacsak nem teszel értük
"Semmi sem fog működni, ha nem teszel érte."

18. A nagy dolgok időbe telnek
"Minden nagy eredményhez idő szükséges."

 19. A sokszínűség csodálatos dolog
"Itt az ideje, hogy a szülők megtanítsák a fiataloknak elég korán, hogy a sokféleségben szépség és erő van."

20. A félelem időpazarlás
"Értékes órákat töltünk az elkerülhetetlen dolgok miatti félelemmel. Bölcs dolog lenne, ha ezt az időt a családunkra, a barátságaink ápolására, és az életünk megélésére fordítanánk."

21. Mindannyiunknak hatalmában áll megváltoztatni mások életét
"Mindannyiunk, híres vagy hírhedt, egy példakép valaki számára, és ha nem vagyunk azok, viselkedhetünk úgy, mintha azok lennénk – jókedvűek, kedvesek, szeretetteljesek és udvariasak. Mert biztos lehetsz benne, hogy valaki figyel, és szándékosan és gondosan megjegyzi."-

Kávé

Reggel áttettek a panírba fagyasztani.  Sikerült ellógni, hogy megigyak egy kávét. Kábé hetven lépcsőn keresztül, udvaron osonva, láthatatlanná válva eljutottam az automatáig.  Megvettem a kávét, leültem egy kicsit, kellemesen ellazultam, és a kávé kipottyant a kezemből, bele az ölembe. Mit mondjak, cefetül nézett ki. :-(
  Fehér nadrág le, bedob a mosodába, alatta barna mackónadrág, kávés, futás az öltözőbe ledobni, tiszta ruhát felvenni, vissza a hetven lépcsőn át a helyemre. Itt éppen végeztek, pakolásztak a következő termékhez. Gondoltam, feltűnés nélkül segítek, elviszem a helyére a fóliahegesztőt. Először is kihúztam a zsinórját - nem talált, a cimkenyomtatós mérleget húztam ki, amit éppen használtak.... na így próbáljak én láthatatlanná válni....

Azért eltelt ez a nap is, és most Jim lányai visítoznak a Viasaton, mennyire utáltam kezdetben ezt a sorozatot, sosem hittem, hogy szeretni fogom, most meg le sem maradhatnék róla.

Reggel

Hajnalban felébredtem, és olyan jó volt arra eszmélni, hogy szombat van! 

Elhízva

Tiszta hülye ez az időjárás, egy hete még döglesztő meleg volt, pár napja olyan hűvös van, hogy kkiskabátot kell venni, a jövő hétre újra meleget mondanak.
Egyedül vagyok itthon, gyerek dolgozik hét végén, mind a két nap.  Sajnálom szegényt, pénteken úgy örült, hogy itthon lesz hét végén, két teljes napig, erre behívták dolgozni.  Szar ügy ez, hogy ilyen világ van, a munkáltatók össze vissza ugráltatják az embereket, most gyere, most ne gyere, de ha nem veszi fel a telefont, akkor leírják, mint akire nem lehet számítani.
Annyi hasznom van az egészből, hogy rászabadultam a számítógépre, mert már megint csak egy van belőle, az enyém kinyiffant, nem is egyhamar lesz hozzá alkatrész, most nem engedhetjük meg magunknak.  Igazából nekem mindegy is, mert amikor volt saját gépem, akkor sem tudtam túl sok időt tölteni előtte, mert ugye itt van a háztartás, ami nekem egy keserves robot, úgyhogy meg is fogadtam, hogy amikor gazdag leszek, első dolgom az lesz, hogy felveszek egy szakácsot, aki  megsüti a mindennapi sült krumplinkat pipifasírttal, de lehet, hogy akkor már nem ilyen szemeteket fogunk enni, habár a sült krumplit akkor is szeretni fogjuk, mert finom, a pipifasírt meg elmehet a sunyiba, úgyis csak szójából van meg adalékanyagokból, na meg eltolták mellette a húspépes kocsit.  Én csak tudom, a gyárjában dolgozok, nem is keveset, és legszívesebben vegetáriánus lennék, de kemény fizikai munkát nem lehet répával salátával végezni, ide kell az energia, ezért aztán a gyárban rendszeresen beszerzünk magunknak frissen sült libatepertőt, amit csak úgy kenyér nélkül, melegében elnasizgatunk, aztán csodálkozok, mitől hízok annyira, hogy már majdnem hatvan kiló vagyok gumicsizmában, pufi mellény nélkül.

Az elektromos cigarettatöltő

Van, amikor külön szeretek cigit tölteni.  Például hét végén, egy nyugodt délutánon, tévénézés közben.  De a  hétköznapi rohanásban külön macera, hogy még a gyerek bagójával is nekem kell vacakolni.  Karácsonyra be lett nekem ígérve egy elektromos cigarettatöltő, de a webshop nem reagált a megrendelésre, így aztán elmaradt.  Nem is igen bántam, mert hülyeségnek tartottam.
Történt egyszer egy jó hónappal ezelőtt, hogy igen csak kiborultam, hogy minden házi munka a nyakamba szakad, elegem van már , főleg a cigitöltögetésből. 
Pár hét múlva jövök haza munkából, kisfiam itthon tombol, rendelt valamit az internetről, ki is hozták, de nem tudta kifizetni, mert nálam maradt a bankkártyája. Odaadtam a kártyát, közben füstölögtem magamban, hogy már megint valami számítógépes kütyüt vett jó drágán. Én egész évben nem költök magamra annyit, mint ő havonta a gépre. Másnap kihozták a csomagot, át is vette, behozta, és amikor bontogatta, vigyorogva mondta, ez a te karácsonyi ajándékod: elektromos cigarettatöltő.
Hát mit mondjak, nem ájultam el az örömtől, de nem is kezdtem el tombolni, elvégre jó szándékkal vette.  Kipróbáltuk, eldugult, szétszórta a dohányt, amit megtöltött, az meg olyan kemény lett, hogy elszívhatatlan, de eldöntöttem, hogy nem fogok morgolódni, inkább tanulgatom, majd csak kialakul.
Most ott tartunk, hogy a gyerek cigijét géppel töltöm, máskor úgyis panaszkodott, hogy nagyon lazára töltöm. Na, most nem szólhat egy szót sem. :-)
Egyébként tényleg sokkal gyorsabb, mint kézzel, de ez azért jellemző a férfinépre, hogy inkább vesznek valami kütyüt, ahelyett, hogy segítenének  az itthoni munkába.

Csak úgy.....

Megint csak nem nyertem a lottón, még mindig dolgoznom kell, ha csak csoda nem történik.  Valami váratlan örökség, esetleg felfedeznek mint fotószsenit, vagy valami ilyesmi.  Olyan jó dolog álmodozni, közben elmegy mellettünk az élet, örülünk, hogy eltelt ez a nap is, pedig az életünkből telt el úgy, hogy már megint nem is éltünk.
Azért történnek jó dolgok, apróságok, de ma olyan jól esett, hogy mire munkából hazaértem,  kisfiam is éppen akkor ért haza a szomszédos pizzériából az ebéddel.  Örök mumus a mindennapos főzés, de most megúsztam.  Ma ezt kaptam az élettől.  Nem ez a telitalálat, de legalább volt egy nyugis napom itthon.  A munkahelyem úgyis bolondokháza,  szinte szó szerint, ennyi félcédulás embert egy rakáson ritkán látni, de ami a legszomorúbb, valahogy én is beleillek a képbe, különben valószínűleg már rég nem lennék itt.
Ja, és fényképeztem egy kövirózsát.  Ennyi.

Kulcs

Szeretnék egyszer munka után úgy hazajönni, hogy a kulcs nincsen belül hagyva a lakásajtóban.  Tudom, hiú álom, de talán egyszer mégis csak csoda történik.

Tombol a takony

Mire nagyjából sikerült kilábalnom a megfázásból, addigra kicsi fiam teljesen letaknyosodott.  Tegnap egy nagy kancsó teát főzött magának, felhasználva szinte az összes cukromat, és közölte, annyira folyik az orra, hogy attól tart,ő most ki fog száradni.  És nem viccelt!  Hoztam neki egy kétliteres üdítőt, nehogy már kiszáradjon legszebb virágkorában, mondjuk ezek a színezett-cukrozott vacakok nem a legjobb orvosság, de mindig van itthon egy palackkal, mert akkor is ezt issza, ha éppen nem áll a kiszáradás szélén. Aztán mára már jobban lett, látni ugyan nem látszik rajta, de ha ezt mondja, akkor biztos úgy is van.

A falimatrica

Tegnap bóklásztam egy kicsit a piacon.  Van egy hely, ahol mindent kétszáz forintért árulnak.  A nagyja bóli, de ki lehet fogni jó dolgokat is.  A fali matricák például nagyon jók, ráadásul most még volt is választék.  Kinéztem egy ágas-bogas tavasztündérest, és boldogan vittem haza a szerzeményt.  Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert ahogy kezdtem lehúzni a matricát, a kiszabadult ágacskák lifegtek a levegőben, majd ahogy  szaporodtak, kezdtek összeragadni. Egyre jobban, és én egyre dühösebben szaggattam, megemlegetve azt a tavasztündéres ágas-bogas jó édes anyukáját is annak, aki ezt a szarságot kitalálta.  Közben eszembe jutott, hogy ha felülről lefelé kezdtem volna lehúzni a matricát, akkor csak végig kellett volna görgetni a falon.  Késő bánat, az ágak egyre jobban gubancolódtak, ha szétszedtem egyet, összetapadt kettő. Már úgy volt, hogy összetépem és dobom ki a francba, de akkor meg örökre megbántam volna, hogy hagytam hogy kifogjon rajtam.  Nehéz küzdelmek árán került fel az ágas bogas fácska a falra, a tündérek már valamivel könnyebb cucc volt, aztán még a levélkék meg a zöld káposztalepkék, és ha egy kicsit gyűrött is lett a matrica, meg én is, de megcsináltam!  Hurrá, éljenek a tavasztündérek meg a zöld káposztalepkék!

Kókusztekercs

Olyan egyszerű, nem tudom, eddig miért nem fogtam hozzá.

A  recept:
Hozzávalók:
30 dkg keksz darálva
10 dkg vaj
25 dkg porcukor
10 dkg kókuszreszelék
2 evőkanál kakaópor
tej
2 kanál rumaroma
3-4 evőkanál kávé

Elkészítése:
A darált kekszet 10 dkg cukorral, kakaóporral, rumaromával, a kávéval és annyi tejjel, hogy kemény, gyúrható, formázható masszát kapjunk, jól összedolgozzuk.

A gyúródeszkán egyenletesen elterítjük a kókuszreszeléket, kinyújtjuk rajta a kekszmaszát, és rákenjük a 10 dkg vajból, 15 dkg porcukorból és 5 dkg kókuszreszelékből kikevert krémet. Feltekerjük, hűtőben tároljuk, felszeletelve tálaljuk.

 A kiskedvenc reggelre még az őzgerincformát is tisztára nyalta, jövő héten még egyszer megcsinálom.

Kórságok

Ez a mostani influenzaszerű járvány valami kegyetlen, egy hét után most kezdek magamhoz térni, de még ez nem az igazi.  Hányingerem van, semminek nem érzem az ízét,  és az exem ma kétszer is itt volt pénzt kérni.  Ettől még a depresszió is kitört rajtam,  innen már csak a tetű meg a himlő hiányzik.

Zutty

Tulajdonképpen szeretném én a telet, csak a csúszós utaktól irtózok.  Legszívesebben ki sem mennék ilyenkor az utcára, ha jeget látok, pánikszerű félelem tör ki rajtam. 
Ma délben, amikor már minden dolgomat elvégeztem, leültem egy kicsit a gép elé, és örömmel nyugtáztam, hogy a reggeli kutyasétáltatást és bevásárlást ismét csak sikerült elcsúszás nélkül elintézni, most meg már olvad, baj nélkül bejutok a munkahelyemre.  Pár perc múlva gyerekem, aki színtévesztő, odaszól, hogy nem nézném-e meg a monitorján ennek a karakternek milyen színű lett a haja.
- Nem kell idejönnöd, csak fordulj erre, onnan is látod.
Na, én teljes lendülettel fordultam egyet a Tesco gazdaságos székemmel, aminek rögtön ki is tört az egyik lába és kigurult alólam.  Estem, mint az ólajtó, be az ágy mögé a sarokba,  fiam meg felhúzott szemöldökkel kérdezi:
- Anya, te most mit csinálsz ott?
Hát mit lehet erre mondani?
a.) Találtam a YouTube-on egy nyugdíjas jóga videót, azt gyakorolgatom.
b.) Úgy teli pukiztad a szobádat, hogy leájultam a székről.
c.) A jó édes anyádat!
Ehelyett szépen elmagyaráztam neki, milyen színű a karakter haja, megkérdeztem, van-e még több kérdése, de nem volt, én meg arra gondoltam, hogy a jégen elcsúszni, az semmi, azt minden hülye tud, de otthon a szobában egy széken ülve nagyot esni, na az a valami!

Nyugodt hét

Régen volt ilyen nyugis hetem.  Minden nap fél hattól kettőig dolgoztunk, a pénteki szállítás is csak reggel négykor kezdődött.  Felsőbb utasításra megszüntették az éjféli vagy hajnal kettői munkakezdést.  Na nem a mi  jó közérzetünk volt a cél, hanem a 30% éjszakai pótlékot sokallták.  Teljesen mindegy, de örülök neki.  Nem tudom, meddig tart, nem lehet itt biztos az ember semmiben, de remélem, hogy így is marad.  Persze vannak, akik sajnálják,  hogy kiesik az a néhány órás éjszakai pótlék, érdekes módon pont azok, akik amúgy jól állnak anyagilag, de nem a fizetésükből szaladt meg ennyire.  Háziasszony munkatársnő családja például pár éve rózsadombi villát örökölt, Kishörcsög élettársa vállalkozó, van, aki falun lakik, állatokat tart, és olyan is van, aki csak simán bele született a jóba.  Ők azok, akik, ha tehetnék, beköltöznének a gyárba.  Talán ez azt is jelentheti, hogy a pénz nem boldogít, mert például Háziasszonyról ordít, hogy jobban érzi magát a munkahelyen, mint otthon, de akad más ilyen is.  Hiába van pénzük, ha a magánéletük boldogtalan, bele lehet tojni az egészbe..... mondom ezt én, akinek miféle magánélete is van?  Bevásárlás, főzés, mosás, takarítás, kutyasétáltatás, cigitöltés, a nap végén egy kis mahjong a neten.... akár hogy is, de alapjában véve jól érzem magam itthon, az én kis világomban.

Családi mozidélután

Pénteken alig volt munkánk, elküldtek szabadságra.  Eszembe jutott, hogy a gyerekem olyan régóta álmodozik arról, hogy családilag, együtt megnézünk egy filmet a számítógépén. Na, most itt a jó alkalom!
Ági munkatársnőm az utóbbi időkben emlegette az Eszeveszett birodalmat, hogy az milyen jó kis rajzfilm, szerinte teljesen úgy nézek ki, mint Yzma, a főboszorkány.  Ezen kapásból megsértődtem, de kíváncsi is voltam, ezért letöltettem gyerekkel, aztán nézzük na!
Csakhogy nem úgy van az, ahogy Móricka elképzeli!  Először is a számítógépet ki kell hozni a nagyszobába, mert másodszülöttem szerint csak ott látom jól.  A monitor a tévé helyén lenne a legjobb, addig a tévét levesszük.  Kezdett a hajam az égnek állni, főleg, ha arra gondoltam, hogy a gyerkőc gépe körül milyen állapotok lehetnek.  Ott ugyanis tilos nekem porszívózgatni, mert mindenféle fontos dolgok  lehetnek leesve, meg amúgy se jó dolog, ha a zsinórokat piszkálgatom.  Aztán a számítógép kikerült, mentem a porszívóval, erre gyerekem mondja, ha már úgyis takarítok, akkor kihúzza az ágyát is.  Ajajj, ott aztán még halott német katona is volt.  Hosszadalmas szemétválogatás után kiporszívóztam ott is, aztán még az ágyneműtartót is, és akkor a kisfiam azt mondja, ha már így hozzáfogtunk, akkor átrendezné a szobáját....
Mire végeztünk, csakugyan úgy néztem ki, mint Yzma, a varázslónő, és háromszor is azt kívántam, lennék inkább a gyárban, ez pedig nem semmi, mert öt év alatt sose jutott ilyesmi az eszembe.  Aztán végre sikerült megnézni a filmet, ami nem is volt olyan kiugróan jó, de legalább kipihentem a nagytakarítást.

Kulcs

Gyerekem elment itthonról kávézni a haverjával.  Jó, hogy egy kicsit egyedül vagyok, legalább tudok írogatni.  Ha itthon van, zavarja az írógép kopácsolása, odapislog a monitorra, morgolódik,  nem szereti, ha  blogolok. 
Most végre enyém a terep, időm is van, pötyöghetek kedvemre, de előbb kimegyek elszívni egy cigit.  Azaz kimennék, de sehol sem találom a kulcsomat.  Keresgélem össze vissza, se az enyém, se drága gyermekemé sehol, az ajtó zárva, a kutya itt toporog, menne ő is pisilni.  Az igaz, hogy rá szoktam szólni, hogy kulcsot vigyen, de nem az összesre gondoltam.  Telefonálhatnék neki, de annyira nem vészes, amúgy sem szokott sokáig elmaradni.  Aztán eszembe jutott, hogy valahol van egy tartalék kulcs, na akkor keressük meg!
És megvan!  És kimegyünk a lakásból!  És elszívom a cigit, Picike pisil, és újra kerek a világ.

Karácsony esti kirakat

Ezt a képet még Karácsony este csináltam. Sétálgattunk a városban a családdal, nézegettük az ünnepi kirakatokat, és hirtelen ihletem lett, ami mostanában elég ritka.  Keveset fényképezek, viszont azt a párat, ha felteszem az Indafotóra, biztos, hogy beválogatják a kezdőlap képei közé.  Nem tudom, mivel érdemeltem ki, olyan sok jó kép van ott, volna miből válogatni.  Persze örülök a sikernek, még ha picurka is, de mégis csak észre vesznek.

Ember tervez

Isten végez, tartja a mondás.  Néha irigylem azokat, akik  elhatároznak valamit, és az úgy is lesz, ha törik, ha szakad.  Néha viszont sajnálom őket, unalmas lehet az életük, ha esélyt sem adnak semmi váratlan történésnek.
Nálunk ebben nincs hiány.  Ha elhatározok valamit, az biztos, hogy másként lesz.
Például az előző bejegyzésemben említett két hét szabadság....
De egy egyszerű szilveszteri ebéd sem úgy működik nálunk, mint másutt.  Kigondoltam, hogy malachúst sütök krumplipürével, meg lesz lencseleves.  El is készítettem mindet, ebben nem is volt hiba.  Egy kiló húst akartam venni, másfél kilóra sikeredett.  Na, ez legalább szombatig kitart, gondoltam én, ismerve finnyás fiacskámat, aki ha egy kicsit is kövér a hús, akkor már nem eszik belőle.  Igaz, ez nem volt kövér, csak bőrös....
Szépen lefóliáztam a tepsit mielőtt betettem a sütőbe, mert így olvastam a neten, meg utálom, ha durrog, és mindent összefröcsög.  Egy jó óra múlva megnéztem, akkor már puha is volt a hús, viszont elég szépen összeesett.  Hát ez szombatig nem lesz elég, de csütörtökig biztosan, akkor úgyis dolgozok, legalább munka után nem kell főzni, legfeljebb egy kis krumplit sütök mellé.
Aztán egyszer csak kész lett az ebéd, ettünk, utána elmentünk sétálni egyet a fiammal, aztán még elvittem a kutyát is levegőzni, eltelt a délután, és nemsokára eljött a vacsorának az ideje, de a malacsültből már alig alig volt, lencseleves annál több....  és akkor még csak kedd volt, Szilveszter napja, ami azt jelenti, hogy szerdán, azaz ma is főzni kell valamit, pedig az év első napját sem így terveztem.
Persze, azért nem szakadtam bele, sütöttem kenyérlángost, aztán csak interneteztem, tévéztem, pihengettem, holnap már úgyis menni kell dolgozni, még ha csak arra az egy napra is, de akkor sem örülök neki olyan nagyon.