Az én kis kertem

Szeretem én ezt a lakást, amiben élek. Talán lehetne valamivel nagyobb, és legalább egy erkély, az nagyon jó lenne. 

Főleg tavasszal, nyár elején érzem a hiányát, amikor elkezdenek nyílni a virágok.  A Pinteresten órákig el tudom nézni a szebbnél szebb kerteket, és azon kapom magam, hogy kertes házról álmodozom. Vagy erkélyről. 

Az idén a bezártság miatt még jobban hiányzott a természet közelsége.  Aztán vettem egy virágládát, beültettem két tő vinkával, meg két tő valami gezemicével, két tő petúniát is ültettem cserépbe. Aztán kitettem a hátsó bejáratnál a tároló ablakába. Ez lett az én kis virágos kertem.  Bár volt olyan szomszéd, aki megjegyezte, miért nem költözik kertes házba, aki virágot akar?  Túltettem magam rajta. ha bántja a szemét, az az ő baja.  Az én szememet gyönyörködteti.

Elmentek a gólyák

Néhány háznyira tőlünk van egy gólyafészek.  Amikor a fiókák elkezdenek nőni, az öregek ide a szemközti ház tetejére szállnak pihenni.  Reggel fél ötkor már a kelepelésükre ébredtem nem egyszer, de a szomszédasszonyom szerint már hajnal háromkor elkezdik.

Néhányszor a fenébe kívántam őket, ma meg már nem hallottam semmit. Elmentem megnézni a fészket, üres volt.

Még csak augusztus harmadika van. Túl hamar mentek el. Hiányoznak.

Egy rosszul sikerült kép maradt utánuk:

Visszavárlak benneteket!

U.I. mint később kiderült, a gólyák itt voltak még, csak a szemközti ház tetejére már nem ülnek ki kelepelni.