Brutális hőmérsékletcsökkenés!

Várom már, nagyon!  Csak sajnos nem mindig jön be.

A főnöknek sosem lehet igaza.

Meleg van, dübörög a nyár ezerrel, mindenki utál főzni ilyenkor.

A napokban Betti  munkatársnő eldicsekedett, hogy a Mifene étteremből rendeltek egy Mifene-tálat. Ötezerért ötféle hús volt rajta, mind az  ötből kettő, plusz köret. Három tagú a családja, két napig elég volt. Betti áradozott egy darabig, a főnök elunta, és lehűtötte.  Közölte vele, hogy ötezerért az nagyon drága, egy kiló comb ezerkettőszáz forint,  és abból rengeteg rántott húst lehet sütni. Ha hozzávesszük az olajat, tojást, zsemlemorzsát, stb, akkor is jóval olcsóbb otthon főzni.  Betti lázadozott, de a főnök végső aduként közölte, hogy üzletvezetői végzettsége is van, ért a kalkulációhoz.  Betti nem hagyta magát, a főnök megadóan legyintett: legyen neked igazad.  A főnök lányos apaként megszokta, hogy a nőkkel nem érdemes vitatkozni, ezért igaza tudatában visszavonulót fújt.

Na, de ezt már én sem bírtam ki szó nélkül!  Mert tényleg olcsóbb otthon főzni, de amikor tombol a kánikula, akkor én is szívesebben adnék ki valamivel több pénzt a kajáért, mint hogy otthon a konyhában izzadjak.

- Tudod főnök, te férfi vagy, leülsz az asztalhoz a kész ebéd mellé, neked olcsóbb a házi koszt.  Betti meg egy háziasszony, aki bevásárol, húst darabol, krumplit pucol, paníroz, meg ilyenek, fél napját a forró konyhában tölti, neki inkább megéri étteremből hozatni.

Betti hevesen bólogatott, és megkérdezte:

- Mennyi órabért fizetsz te a nejednek a főzésért?

A főnök csendben számolgatott, aztán csak annyit dünnyögött, kap elég zsebpénzt a felesége, nehogy még órabért is fizessen.  És elismerte, hogy ha így nézzük, tényleg olcsóbb ötezerért az éttermi ebéd.

Nem is tudom, hogy gondolta, hogy nőkkel áll le vitatkozni, megszokhatta volna, hogy úgysem lehet igaza.  Sem otthon, a saját házában, sem kint a telepen a saját fóliájában.