Minden évben lemegyünk egy napot a Kőrös-torokra, de ez abból áll, hogy ülök a parton, fényképezgetek, aztán megunom, és tovább ülök a parton. A lányom rábeszél, hogy menjek bele a vízbe, én bemegyek kábé térdig, állok ott egy kicsit, aztán visszamegyek a partra.
Tegnap ebben az irgalmatlan kánikulában kivételesen feltaláltam magam a vízben. A Tisza a part közelében szinte langyos volt, elterültem a homokos sekélyesben, és vártam a hullámot, amit a kis motoros csónakok keltettek.
Aztán este váratlanul színházba mentem. Kishörcsög munkatársnő párja nem ért rá, felhívtak, hogy mennék-e helyette. Naná! A Bál a Savoyban volt, olyan nagyon nem szeretem az operettet, de ez így élőben nagyon jó volt.
A múltkor még unalmasnak találtam az életet, mert sokszor az is, de időnként a jó dolgok elkezdik egymásnak adni a kilincset, és akkor nincs megállás!
Azért el tudnám képzelni így az életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése