Ahhoz képest, hogy kirázott a hideg arra a gondolatra, hogy vége a szabimnak, elég jól kezdődött a hét.Szerencsére szét voltunk szórva, nem kellett egy rakáson, mások ezerszer hallott lemezeit hallgatni. Igazából nem is annyira a munkával van bajom, inkább a munkatársakkal. Amikor egész nap össze van zárva húsz nő egy kisebb helyiségben, az valami szörnyű. Különböző korosztályok, különböző természetek, különböző világok.... nem könnyű elviselni egymást.
Na és még ott a csoportvezetőnk, akitől mindenki retteg. Amúgy tud ő jó fej is lenni, ha úgy ébred, de nem ébred úgy. Egyre inkább nem, mert a mentora, a műszakvezető asszony nyugdíjba megy augusztus végén, őt meg fentről sem nagyon szeretik. Nehéz természet, viszont eredményes, mert kihozza belőlünk a maximumot, ha akarjuk, ha nem.
Most éppen anyagilag is, mert a nyugdíjas búcsúztatóra fejenként egy ezrest variált ki belőlünk, pedig csak egy ötszázast akartunk beadni. Mi vagyunk húszan, meg még van három üzem, azok persze nem adtak be annyit, igazuk is van.
Kíváncsi vagyok, mi a jó fenét vesznek neki ennyi pénzből?
Na és még ott a csoportvezetőnk, akitől mindenki retteg. Amúgy tud ő jó fej is lenni, ha úgy ébred, de nem ébred úgy. Egyre inkább nem, mert a mentora, a műszakvezető asszony nyugdíjba megy augusztus végén, őt meg fentről sem nagyon szeretik. Nehéz természet, viszont eredményes, mert kihozza belőlünk a maximumot, ha akarjuk, ha nem.
Most éppen anyagilag is, mert a nyugdíjas búcsúztatóra fejenként egy ezrest variált ki belőlünk, pedig csak egy ötszázast akartunk beadni. Mi vagyunk húszan, meg még van három üzem, azok persze nem adtak be annyit, igazuk is van.
Kíváncsi vagyok, mi a jó fenét vesznek neki ennyi pénzből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése