Pályázat

Hát nem értem el valami fényes helyezést a Nikon fotópályázatán, 703. lettem, 1302 induló közül.  Valahogy jobbat vártam, habár elég későn találtam rá erre a pályázatra, volt egy bő hetem megcsinálni a képeket, és feltölteni.  Minimum hét témában kellett képet beküldeni. 
Én ezekkel indultam:
Mindennapi rutin:

Láthatatlan:

Nem egészen, mert a kirakat üvegében visszatükröződve látható vagyok.

Néma:

 Madártávlat:

San. Itt különböző ábrákat adtak meg, ahhoz hasonló alakzatot kellett fényképezni. Ez például egy napsugárra hasonlító rajz volt. Én egy tengeri csillagot fényképeztem:

Barázdák:

Neon:

 Igazából tényleg nem túl jó képek, de majd jövőre újra megpróbálkozok, remélhetőleg több sikerrel.

Kutyi

Volt négy nap szabim, ebből hármat ki kellett venni, nehogy már decemberre maradjon valami. Nem mintha számítana, mert decemberben már úgysem adnák ki.
Szóval itthon vagyok,takarítgatok, pihengetek, tévézek és töltöm a cigit. Vagyis csak tölteném, mert az én Picikémnek az a szent meggyőződése, hogy kizárólag miatta vagyok itthon, hogy legyen aki a hasikáját vakarássza.

Hát lehet ennek ellenállni?

Vacsora

Mikor is törne ki rajtam a farkaséhség, mint pont ilyenkor, amikor reggel hasi ultrahangra kell mennem, éhgyomorra. Este fél kilenckor már nem nagyon kellene teli enni magam, de olyan éhes vagyok! Brühühü!

A szeleburdi család

„Barika a kis húgom játéka, anyu varrta neki, mikor én még másodikba jártam. Valami régi báránybőr bundának a gallérjából varrta. Anyu nagyon szeret játékállatokat varrni, csak sohasem sikerül neki. Barika sem sikerült, már új korában roggyant volt a lába, és nem látszott rajta, hogy bárány akar lenni. De a kis húgom, a Picurka nagyon szereti. Soha nem megy sétálni Barika nélkül. Pedig Barika már csak olyan, mint egy lábtörlő. Még olyanabb. Ahogy Picurka húzza maga után az utcán, a szőrébe beleakad minden villamosjegy meg almahéj. Apu már sokszor be akarta dobni a szemétbe, Picurka azonban nem engedi. Így hát csak kiporolják, és következő vasárnap megint mennek vele sétálni. Azt szeretem a szüleimben, hogy nem kényesek. Más biztosan nem menne végig az utcán Barikával. De ők tudják, hogy Barika a gyerekük kedvenc játéka, és nem törődnek vele, ha mások azt hiszik, hogy Picurkának nincsenek rendes, pénzért vett játékai. Radó azt mondja, hogy az ilyen szülők sokat érnek.”

Valamikor tizenpár éves koromban olvastam, már alig emlékszem rá, csak azt tudom, hogy imádtam. Az egészből annyi maradt meg, hogy a család ráun egy nagy helyet elfoglaló növényre, azt hiszem, fikusz volt. Elhatározzák, hogy kiteszik az utcára, hátha elviszi valaki.  Aztán eső jön, a család megsajnálja a kint ázó fikuszt, úgy döntenek, mégiscsak megtartják, lemennek érte és visszaviszik.  Természetesen jövet-menet találkoznak a ház legpletykásabb lakójával, akinek zavarukban azt mondták, elvitték megsétáltatni a fikuszt
A Videán teljes egészében meg lehet nézni, habár meg sem közelíti a könyvet, viszont van benne  Ullmann Mónika édi-bédi kicsi szöszi korából.

A teljes film itt nézhető meg:

https://ok.ru/video/1681069443736

Barna kenyér

Az első kenyér, amit sütöttem, teljes kiőrlésű liszttel.  Kicsit lapos, de  mégis csak saját gyártmány, egyébként meg nagyon finom volt. 

Egyensúly

Hajlamos vagyok bosszankodni azon, hogy unalmas az életem, nem történik semmi, a napok egyhangúan telnek el, mindegyik ugyanúgy.  Persze a történések alatt azt értem, hogy a jó dolgok sorozatosan kopogtassanak nálam, csupa móka, kacagás legyen az életem.
Ehhez képest az öcsém az idén már kétszer is kificamította a bal karját. Most újra táppénzen van.  Aztán június elején az exem öngyilkos lett, A temetés a gyerekeim nyakába szakadt, plusz rendőrségi vizsgálat, ami szokás ilyenkor, de túl vagyunk rajta.
Nemrég felgyújtotta valaki a cégnél a férfiak öltözőjét.  Igaz, ez nem családi probléma, de a mi öltözőnk is füst és korom szagú, már hetek óta, és persze a ruhánk is.  A zuhanyozóról ne is beszéljünk.  Ráadásul ebben a pokoli melegben a füstös levegő még jobban fullaszt.
Tegnap este a fiam szemébe szóródott valami foszfát a munkahelyén.  Persze kimosták gyorsan, tartanak erre valami speciális folyadékot, még a sürgősségire is bevitték,  úgyhogy a szemének nem lett baja, remélhetőleg, de most már elegem van a történésekből, főleg, ha ilyen negatívak.
Szóval, kérem én azt az odafent levőt, aki a dolgokat rendezi, hogy amennyi rosszat kaptunk, most ugyanannyi jót is küldjön már, csak hogy egyensúlyba kerüljenek a dolgok.

Nyeremény

Amikor elkezdtem fényképezni, titokban álmodtam arról, hogy egyszer majd profi szinten tudom csinálni, és még pénzt is keresek vele.  A hírnév és a siker még nem talált rám, de a múltkor  az egyik fórumon pályázatot hirdettek.  Gyorsan beregisztráltam és feltöltöttem pár képet.  Negyedik helyezett lettem, három dollár díjazással.
És íme a nyertes kép:

Szívás

Mióta van ez a vasárnapi boltzár, mindig előre gondoskodok a szívni valóról, inkább több dohány legyen itthon, mint kevesebb.  Most szombaton úgy nézett ki, elég lesz  hétfőig, de ha mégsem, akkor is van egy trafik ami vasárnap délután kinyit, majd veszek ott.  El is sétáltam arra, hogy megnézzem, mikor is van a nyitás, hát jól pofára is estem.  Tacepaón hirdették, hogy kiskorút szolgáltak ki, ezért dohányárút leghamarabb júniusban árusíthatnak.  Hát fasza!  Gyerek megy reggel dolgozni, nem lesz cigije, viszont ha a jó oldalát nézem, ma nem kell töltögetnem! :-)
Ha belegondolok, hogy délelőtt még felelőtlenül kínálgattam, jó, az öcsém nem gond, de az új szomszédja csak lusta volt tölteni.  Mert hogy van új szomszédja, akivel régóta ismerik egymást. Először még örültem is, hogy legalább lesz valaki, aki néha ránéz, de most, hogy megismertem a srácot,  háááát, a fene se tudja....  ha valaki harminchat évesen délelőtt tizenegykor meglehetősen ittas állapotban leledzik - amikor még az öcsém is józan - akkor az nem biztos, hogy túl jó társaság.  Még akkor sem, ha valamikor rendőr volt, egészen addig, amíg részegen árokba nem borult  kocsival.  Hogy szolgálatban vagy nem, ez nem derült ki, de olyan nagyon nem is érdekes.  Az viszont megható, hogy az öcsém anyák napjára épített egy kertecskét:

Picike rácsodálkozik a tavaszra

Na hol van a kutya?
Elárulom, a kép jobb sarkában, az a kis fehér pötty. :-)

Cobra 11

A tévé bekapcsolva, éppen a Cobra 11 megy.  Csak egy pillanatra nézek oda, te jó ég, ez a Semír hogy lett ilyen öreg?  A múltkor még olyan fiatal volt, mi a fene történhetett?
Mikor is volt ez a múltkor?   Igen, még a régi lakásban laktunk, amikor elindult ez a sorozat.  Akkor még szerettem, igaz, a három csatorna közül nem volt nagy választásom, de akkoriban még nem is volt ennyi akciófilm.  Szinte hihetetlen, hogy 1996 óta folyamatosan műsoron van, vagyis 19 éve.  Nem voltam még negyven éves sem, amikor Cobra 11-et kezdtem el nézni a tévében.  Mert hogy akkoriban még néztem tévét, most inkább a számítógép előtt ülve hallgatom.
1996-ban még mobiltelefonom sem volt, nem hogy számítógépem.  Elérhetetlennek látszottak ezek a kütyük, most meg  nem is tudnék nélkülük létezni.
Mennyi minden megváltozott 19 év alatt, szinte össze sem tudnám számolni.  Mégis olyan, mintha tegnap lett volna.  Hát, akkor nem csoda, hogy Semír ennyire gyűrött, az idő vasfoga őt sem kímélte.
Lehet, hogy engem sem?

Kirándulás

Végre kellemes az idő, de bezzeg a múlt héten nem tudott ilyen lenni.  Azt nem mondom, hogy teljesen elcseszte a palicsi kirándulásunkat, de jobban örültem volna, ha melegebb van.
Tavaly előtt, amikor a szabadkai piacra készülődtem, nézelődtem a neten, mire is számítsak. Több helyen is megemlítették a Szabadkához közeli Palicsot a tavával és az állatkertjével.  Vízöntő vagyok és imádom a vizeket, vízpartokat, el is határoztam, hogy amint lehetőségem lesz rá, oda el fogok menni.  Most, hogy sikerült, kicsit csalódott lettem.  Nagy szürke tó, ennyi!

Persze, ha nyár lett volna, akkor például leülhettem volna a partjára, lábamat belelógatva a vízbe. Na de azért jó volt ez így is, kicsit távolabbról nézve már nem is ennyire egyhangú:

Állatkert?  A fiam szerint fantasztikus, szerintem bármennyire megpróbálják az állatok eredeti élőhelyét utánozni, ez azért mégsem ugyan olyan, mintha szabadon élnének.  Egyetlen állatkert sem lehet olyan fantasztikus, mint szabadon élni.  Igaz, akkor én most kengurut sem láthattam volna, zsebében a csemetéjével:

Persze ezek az állatok valószínűleg mind állatkertben születtek, és jobb dolguk van, mintha cirkuszban  produkálnák magukat, csak az én szabadságszerető Vízöntő lelkem háborog egy kicsit, mintha  ez lenne a világ legnagyobb problémája.

Gázügyek

Reggel már megint pirosan világított a gázkazán szeme.  Eddig segített, ha kikapcsoltam, majd vissza, de most az istennek sem akart beindulni.  Mosogatáshoz egy nagy fazékban melegítettem vizet, utána felhívtam a szerelőt. Délre ígérte, hogy jön, de biztos ami biztos alapon kértem szabadságot mára.
Egy órára már jó is volt a kazán, volt egy potyanapom, ami akkor még szép napsütésesnek látszott, de amikor elvittem a kutyát sétálni, elkezdett esni az eső.  Később krimit néztem a tévében, majd a híradóban azt hallottam, hogy a kormány a hajléktalanokat is munkába állítaná.  Láttam is magam előtt, ahogy hajnalonta a bokrok alatt csörög a vekker, friss harmatban megmosdanak, reggelire csomagolnak egy kis..... izé, mit is... ?  Inkább hagyjuk!  Fő, hogy jó a kazánom, meleg van itthon, és még e tévét is időben átkapcsoltam, mielőtt az Éjjel nappal Budapestben elkezdenek rikácsolni a csajok.  

Ébredés

Távolról hallatszott az ébresztő sípolása.  Nehezen, de eljutott a tudatomig, hogy ez nem az én ébresztőm hangja, hanem a fiamé.  Úristen, akkor már rég elkéstem.  Kiugrottam az ágyból, ránéztem az órára, 4.50, már indulnom kellene dolgozni, most már mindegy, akkor is főzök egy kávét, majd kimagyarázom valahogy.
A konyhában ért a felismerés: szombat
van, egy olyan szombat amikor nem kell dolgozni menni!

Lustaság

Csodálkoztam volna, ha az öcsémet nem éri megint valami.  Igaz, már két évet kibírt ficam és törés nélkül, de most kirándult a bal karja, és ezzel az összes végtagján sorba ment a balesetekért felelős gonosz manó.  Éppen azon agyaltam, hogy ritkábban kellene járni hozzá, igaz, hogy csak havonta egy nap, vagyis csak egy fél, de azok a vasárnapok úgy eliszkolnak, mintha sose lettek volna.
Végül is nem volt kötelező nyakamba venni az ő sorsát is, de anyu halála után senkije sem maradt.  Nekem legalább itt vannak a gyerekeim, na meg Picike, akivel nincs ugyan sok baj, de ezeket a mindennapi kutyasétáltatásokat is szívesen kihagynám az életemből.  Igaz, ha ez nem lenne, akkor talán hétvégente ki sem mozdulnék itthonról.  Ellustultam, elkényelmesedtem, vagy csak a telet unom már, de nagyon.

Morgolódós

Utálom, amikor kettőkor bejelentik, hogy éjfélig kell maradni!  Ja, és lehet, hogy egész héten!
Csak annyit motyogok magamban, hogy rohadna rátok az egész cuccos, ahogy van, aztán az élet megy tovább.
Én meg inkább nyugdíjba mennék már, lehetőleg azonnal.

Utólagos megjegyzés:  kedden már nem kellett éjfélig maradni, de akkor is úgy car az egész, ahogy van!