Reggel

Hajnalban felébredtem, és olyan jó volt arra eszmélni, hogy szombat van! 

Elhízva

Tiszta hülye ez az időjárás, egy hete még döglesztő meleg volt, pár napja olyan hűvös van, hogy kkiskabátot kell venni, a jövő hétre újra meleget mondanak.
Egyedül vagyok itthon, gyerek dolgozik hét végén, mind a két nap.  Sajnálom szegényt, pénteken úgy örült, hogy itthon lesz hét végén, két teljes napig, erre behívták dolgozni.  Szar ügy ez, hogy ilyen világ van, a munkáltatók össze vissza ugráltatják az embereket, most gyere, most ne gyere, de ha nem veszi fel a telefont, akkor leírják, mint akire nem lehet számítani.
Annyi hasznom van az egészből, hogy rászabadultam a számítógépre, mert már megint csak egy van belőle, az enyém kinyiffant, nem is egyhamar lesz hozzá alkatrész, most nem engedhetjük meg magunknak.  Igazából nekem mindegy is, mert amikor volt saját gépem, akkor sem tudtam túl sok időt tölteni előtte, mert ugye itt van a háztartás, ami nekem egy keserves robot, úgyhogy meg is fogadtam, hogy amikor gazdag leszek, első dolgom az lesz, hogy felveszek egy szakácsot, aki  megsüti a mindennapi sült krumplinkat pipifasírttal, de lehet, hogy akkor már nem ilyen szemeteket fogunk enni, habár a sült krumplit akkor is szeretni fogjuk, mert finom, a pipifasírt meg elmehet a sunyiba, úgyis csak szójából van meg adalékanyagokból, na meg eltolták mellette a húspépes kocsit.  Én csak tudom, a gyárjában dolgozok, nem is keveset, és legszívesebben vegetáriánus lennék, de kemény fizikai munkát nem lehet répával salátával végezni, ide kell az energia, ezért aztán a gyárban rendszeresen beszerzünk magunknak frissen sült libatepertőt, amit csak úgy kenyér nélkül, melegében elnasizgatunk, aztán csodálkozok, mitől hízok annyira, hogy már majdnem hatvan kiló vagyok gumicsizmában, pufi mellény nélkül.