Drága kiskutyám

Lassan hagyományt teremtünk Rózsa barátnőmmel, hogy Karácsony előtt átmegyünk Vásárhelyre shoppingolni.  Igazából az öcsémnek akartam venni ajándékot, mert mi a gyerekeimmel most is egy közös családi kirándulással lepjük meg egymást.
 Ez azt jelenti, hogy valamikor , ha jó idő lesz, elmegyünk valami szép helyre együtt.  Az idén a Szarvasi arborétumban voltunk.

Szóval, elindultunk a kis bevásárlókörutunkra, először egy közeli duriba néztünk be.  Találtam egy szupi kis lila plédet, fehér csillagokkal. Egy ötszázas volt, és most van kutyikának egy szép plédje.
Aztán jött a Pepco , az öcsémnek vettem egy törölközőt és egy serpenyőt, benéztünk a H&M-be is, utána megkajáltunk a Tescóban.  A belvárosban ittunk forralt bort, nézegettük a kirakatokat.
Egy kutyás boltban vettem kutyakabátot, majdnem ötezerért, és ez még csak az olcsóbb fajta volt.  Az csak itthon derült ki, hogy vagy a kabát kicsi, vagy a kutya túl kövér, de az öv nem éri körbe az ebemet, venni kell hozzá tépőzárat, amivel megtoldom egy kicsit.
Az idő jó volt, már úgy decemberhez képest, mi is jól éreztük magunkat, és a kutya is boldog lehet, mert igazából őrá költöttem a legtöbbet.
Bár őt ez rohadtul nem érdekli.

Kép: saját

Hülye ez a horoszkóp!

Igazából mindig is tudtam, hogy a horoszkópok úgy készülnek, hogy a szerkesztőségben egy gyakornok a hasára üt, majd beír valami biztatót minden csillagjegy számára. Azért persze elolvasom, mert ki tudja ...

Vízöntő jegyűként ne lepődj meg, ha októberben több izgalmas utazásra invitál a sors. Talán már most is úgy érzed, tűkön ülsz, és nagyon erős benned a mehetnék. A Nap a kilencedik házadra vetít pompázatos fényszöget, amely egyúttal utazásra csábít téged. Bátran lehetsz most spontán, élj az alkalommal, ne gondolkodj hosszasan a lehetőségeken. Utazhatsz belföldön, külföldön, de akár különleges tapasztalatokat kínáló tanulmányi úton is részt vehetsz. A Merkúr kedvező fényszöge tanulásra serkent, ezért érdemes beiratkoznod iskolába, tanfolyamra, bárhová, ami igazán érdekel téged. A Vénusznak köszönhetően pedig a karrieredben léphetsz októberben előre. Szóval, rád valóban aranyat érő lehetőségek várnak.
Forrás: nlcafé

Erre kíváncsi vagyok, mert szeptember volt az utazós hónapom.  Nyolcadikán Ausztriában voltam a Myra vízesésnél, utána még megáltunk a  Hohe Wand hegynél, felmentünk a kilátóba, gyönyörködni a panorámában.

Ennyi elég is lett volna erre az évre, de a lányom talált egy vonatos kirándulást Siófokra, onnan hajóval Tihanyba.

Mivel a nyáron nem sikerült hajókáznom, hát persze, hogy rábólintottam. Ez volt az első hideg szeptemberi nap, fújt a szél, esett az eső, de mindent leszámítva nagyon jól éreztem magam.

Úgy gondolom, most már tényleg befejeztem erre az évre a hosszabb utazásokat, de a horoszkóp szerint még csak most kezdődik.  Igaz, karriert is jósolt, meg tanfolyamot,jó ezt látni, hogy majdnem hatvan évesen mennyi lehetőségem van!  :-)

Képek: saját

Géptelenség

Egy hete volt tegnap,hogy kipurcant a számítógépem.  Êppen egy alpesi kirándulásról értem haza, fel akartam tenni a fényképeket, amikor bemondta az unalmast.  A fiam könnyedén vetette oda, hogy ott a telefon, ott a tévé, internetezzek azokon. Hát ja, próbálná ki ő ezeket a szarokat.  A telefon mindent át ír, arra, amire kedve van, a tévén meg csak dísznek van az internet.  Lassan már a porszívóra is rábiggyesztik a világhálót, de minek?  Kutyagumit  sem ér ez a sok vacak. Hiányzik a gépem,  sok cuccom van rajta.  Még az almás süti receptjét is telefonból kellett kibogarászni. 

Szerencse, hogy a telefont nem kavartam bele a tésztába.

Ha most egy csomó értelmetlen zagyvaság  íródott a blogomba, az nem én voltam, hanem ez a kis genya mobil.

Brutális hőmérsékletcsökkenés!

Várom már, nagyon!  Csak sajnos nem mindig jön be.

A főnöknek sosem lehet igaza.

Meleg van, dübörög a nyár ezerrel, mindenki utál főzni ilyenkor.

A napokban Betti  munkatársnő eldicsekedett, hogy a Mifene étteremből rendeltek egy Mifene-tálat. Ötezerért ötféle hús volt rajta, mind az  ötből kettő, plusz köret. Három tagú a családja, két napig elég volt. Betti áradozott egy darabig, a főnök elunta, és lehűtötte.  Közölte vele, hogy ötezerért az nagyon drága, egy kiló comb ezerkettőszáz forint,  és abból rengeteg rántott húst lehet sütni. Ha hozzávesszük az olajat, tojást, zsemlemorzsát, stb, akkor is jóval olcsóbb otthon főzni.  Betti lázadozott, de a főnök végső aduként közölte, hogy üzletvezetői végzettsége is van, ért a kalkulációhoz.  Betti nem hagyta magát, a főnök megadóan legyintett: legyen neked igazad.  A főnök lányos apaként megszokta, hogy a nőkkel nem érdemes vitatkozni, ezért igaza tudatában visszavonulót fújt.

Na, de ezt már én sem bírtam ki szó nélkül!  Mert tényleg olcsóbb otthon főzni, de amikor tombol a kánikula, akkor én is szívesebben adnék ki valamivel több pénzt a kajáért, mint hogy otthon a konyhában izzadjak.

- Tudod főnök, te férfi vagy, leülsz az asztalhoz a kész ebéd mellé, neked olcsóbb a házi koszt.  Betti meg egy háziasszony, aki bevásárol, húst darabol, krumplit pucol, paníroz, meg ilyenek, fél napját a forró konyhában tölti, neki inkább megéri étteremből hozatni.

Betti hevesen bólogatott, és megkérdezte:

- Mennyi órabért fizetsz te a nejednek a főzésért?

A főnök csendben számolgatott, aztán csak annyit dünnyögött, kap elég zsebpénzt a felesége, nehogy még órabért is fizessen.  És elismerte, hogy ha így nézzük, tényleg olcsóbb ötezerért az éttermi ebéd.

Nem is tudom, hogy gondolta, hogy nőkkel áll le vitatkozni, megszokhatta volna, hogy úgysem lehet igaza.  Sem otthon, a saját házában, sem kint a telepen a saját fóliájában.

Balaton, Tihany, levendulafesztivál

Valamikor tizenöt éves koromban nyaraltam életemben először a Balatonnál.  Két hét Siófokon, maga volt a mennyország.  Egy hajókirándulás során vetődtem el Tihanyba, és egyáltalán nem tetszett.  A kikötőnél volt néhány árus, meg volt út hegynek felfelé, az apátsághoz.  Egyébként semmi érdekesség, ami az akkori énemet érdekelhette volna.  A társaim elindultak az apátsághoz, én is próbálkoztam, de igen hamar feladtam.  Amúgy híresen sokat gyalogoltam otthon, az Alföldön, de hegynek felfelé, az kifogott rajtam.  Tihany úgy maradt meg emlékeimben, mint egy unalmas hely, ahol semmi sincs, pedig nem is láttam belőle semmit.
Több mint negyven év telt el azóta, mire újra eljutottam a Balaton parti kisközségbe, a Levendulafesztivál utolsó napján.
Csöndes helyre számítottam, nagyot tévedtem.  A  keskeny járdákon hömpölygött a tömeg. A levegő levendulaillatú volt,  és mindent lehetett kapni, amit csak levendulából el lehet készíteni. Szappan, illóolajok, szörp, sör, pálinka, fagylalt, ami csak hirtelen az eszembe jut.

Kicsit nézelődtem, azután lementem a kikötőbe.  Szerettem volna elmenni sétahajózni, de Tihanyról nem indult, Siófokra meg nem mertem átmenni, féltem, hogy nem érek vissza a busz indulásáig.  Nézelődtem, fényképezgettem, beszívtam a Balaton illatát, és egyszerűen csak örültem, hogy itt lehetek.

Később elindultam vissza, a bibi csak az volt, hogy az út hegynek felfelé vitt.  Ezt még fiatalon sem mertem bevállalni, de most muszáj volt, valahogy vissza kellett jutnom.  Hát mit mondjak, volt néhány pillanat, amikor úgy éreztem, innen visz el a mentő, ráadásul egyszer el is tévedtem, de nagy keservesen sikerült feljutnom az apátsághoz.  újra elvegyültem a fesztivál forgatagában, majd gyönyörködtem a kilátásban, amikor valahonnan zongoraszó hallatszott.  Mintha közeledne.  A tömeg félre húzódott, és egyszer csak szembe jött egy zongora a sétányon.. Hát komolyan....  a látvány olyan döbbenetes volt, hogy már csak ezért is megérte ide eljönni.

Sajnos, csak egy napig tartott a csoda, de az izomláz  elkísért még majd egy hétig. Sík terephez szokott lábaim nehezen bocsátották meg a strapát, de ezzel együtt is felejthetetlen élmény volt!

Képek: saját

Kirándulás

Amikor kitör a jó idő, mindig mehetnék vagyok, valahová el, jó messzi.  Na, most aztán sikerült!  Amikor felfedeztem egy utazási iroda ajánlatát a szlovéniai Dobrovnokba, tudtam, hogy nekem el kell oda mennem.  Orchideafarm és energiadomb!  Mindig vágytam valami különleges csodatévő, vagy ilyen energiás helyekre, de eddig még nem sikerült eljutnom.  Na de most aztán!
Tudtam, hogy messzire megyünk, hét óra az út csak oda, de nem tántorított el.
Háromnegyed hatkor indultunk, egy óra felé zötykölődtünk be az orchideafarmra, meleg volt, sokan voltak, ezt akár ki is hagyhattuk volna.
Utána irány az energiadomb.  Kicsit azért reméltem, hogy érzek valami hatást, ott kering majd az energia, néha meglegyint, vagy valami ilyesmi, de nem.  Viszont ott volt a békés erdő, madárcsicsergés, gyönyörű, nyugodt hely.  Egy - egy energiaponton megpihentünk, aztán lementünk a forráshoz, megtöltöttük a palackjainkat, megmostuk a szemünket (állítólag javítja a látást), néztük a fényképezkedő turistákat.. Ettünk fagylaltot, pizzát, kifelé menet  felvettem a földről egy kavicsot emlékbe. Ide szívesen vissza jönnék máskor is, a hosszú utazás ellenére is.

Képek: saját

Választás

Szeretnék választani!  Egy élhető országot!

Irigylem azokat az embereket, akik kellően el vannak eresztve anyagilag, és kellően rugalmasak ahhoz, hogy összepakolják a kis motyójukat, a kis családjukat, és elhúzzanak  egy élhető országba!

Mumusok

Csörög a telefon, ismeretlen szám, felveszem.
- Jó napot kívánok, tudta ön, hogy Vona Gábor..... -köszönjük Emese felkiáltással nyomtam ki a telefont, így már másodjára  nem tudtam meg, hogy mit csinált ez a szörnyen elvetemült ember. Nem mintha a szívem csücske lenne, de pont leszarom ezeket a mocskolódó hívásokat.  A múltkor volt egy sorosozó telefon, azt is ugyanígy gyorsan kinyomtam, innentől én már abban sem vagyok biztos, hogy létezik ez a Soros György.  Szerintem csak úgy kitalálták, mint a gyereknek a mumust.
Ha rossz leszel, elvisz a mumus.
Ha nem szavazol ránk, Soros György betelepíti a migránsokat. Akiket igazából szintúgy nem sokat láttunk ebben az országban., és nem is igazán kívánkoznak ide.
Vagyis hogy de, mert a volt szomszédasszonyom, a Bözse panaszkodott, hogy már fél estefelé, mert összevissza kószálnak a migráncsok. A múltkor az egyik a lépcsőház bejáratánál állt, és megszólította, hogy tudna-e neki segíteni?
- Bakker, honnan vetted, hogy migráns volt?  Azok nem beszélnek magyarul és nem kéregetnek lépcsőházak előtt!
- Hááát, magyarnak túl barna volt, cigánynak meg túl fehér......  na ja, akkor mi más is lehetett volna!  - És még te nevetted ki anyádat, aki azért lett Jehova Tanúja, mert azt ígérték neki, hogy örök életű lesz!
Komolyan, megáll az eszem!

Havas március

A népi bölcsesség úgy tartja, ha Mátyás nem talál, akkor csinál. Február 24-én, Mátyás napkor fagyni kell, akkor jön a jó idő.  Az idén fagyott, Mátyás bőven talált jeget, mégis kiszúrt velünk, de még a Sándorok, Józsefek és Benedekek sem hozták el zsákban a meleget.

Havazott március elején, havazik március végén, igazából csak most van tél.
Emlékszem, 2013 március 25.én is nagy hó volt, le is fényképeztem, végül is nem sűrűn lehet ilyet látni.













Holnap, március 21-én lesz a tavasz első napja!  

Makacs influenza

 Ez az idei influenza egy nem semmi influenza volt, két teljes hétig kitartott.  Úgy éreztem, sosem tisztul már ki az agyam a rajta ücsörgő taknyos ködtől. Köhögtem szünet nélkül, és egyszer csak eszembe jutott: lándzsás útifű!  Valamikor régen vettem és használt is, de elég borsos az ára, ezért nem nagyon szoktunk rá.
Most mégis vettem egy üveggel, ennyit már költhetek magamra, főleg, ha ilyen beteg vagyok. Használt, de fogyott is piszokul, mert a fiam is elkezdett köhögni. Vettem még egy üveggel, pár nap alatt az is elfogyott, és most már a harmadik 250ml-nél tartunk.
Komolyan mondom, ez a nyavalya többe került, mint anno a nyugdíjas búcsúztatóm.

A vérnyúl

Ez már a második tele Nyuszkónak az udvaron. Teljesen belakta Margit kertjét.  A múltkor valahonnét ide keveredett egy kis cirmos cica.   A hátsó bejáratnál cigiztem, a kis cirmos rám nézett nyávogott párat, aztán besétált a kertbe.   Nyuszkó abban a pillanatban utána rohant, és MEGHARAPTA!   A cica felnyávogott, bebújt a sarokba,  a nyúl meg sakkban tartotta.  Ha nem a szememmel látom, el sem hiszem.   Még egy ilyen oktondi kis állat is védi a saját területét!

... és ilyen 2018 januárja

A Szilvesztert úgy aludtam át, ahogy egy nyugdíjas nyanyának illik, sőt még Picike is.  Abszolút nem reagált a durrogtatásokra.  ami igazából alig alig volt. Már második éve, hogy az éjféli tűzijáték átkerült január elsejére valamilyen homályos okból kifolyólag, de engem akkor sem érdekelne, ha Húsvétkor tartanák.

Másodikán elslattyogtam mammográfiára, nem voltam vagy nyolc éve.  Pár hónap alatt ez már a harmadik meghívás volt, amúgy is éppen ráértem, hát elmentem. Most egy darabig nincs rá gond.

Harmadikán elkezdtünk dolgozni, közben azon agyaltam, hogy kellene egy új fotel.  Munkatársnőm mondta, hogy ők a Yiskben vettek nagyon olcsón Relax fotelt, kényelmes, divatos, szuper.
Első adandó alkalommal futott a család a Yiskbe fotelt venni.  Már a bejáratnál megutáltam az egészet, hála a flegma arcú műszempillás eladónőnek. Valahogy ordított róla, hogy itt a vevő csak a szükséges rossz. Nagy nehezen kiválasztottuk azt, ami tetszik is, árban is jó, erre  a pénztárnál Műszempilla közölte, hogy ez momentán elfogyott, mert akciós, de ha most kifizetjük, akkor ő megrendeli, és majd valamikor úgy két hét múlva lehet érte menni.  Hát cseszd meg, - gondoltam magamban - van nekem internetem, ha ott megrendelem, már három nap múlva leteszik a szoba közepén, ezért kis hümmögés után megköszöntük, és mentünk tovább.

Aztán vettünk fotelt, tőlünk egy köpésre van egy bútorbolt, az eladó tünemény volt, mindent végigmutogatott, ki is választottunk egyet, de a fiam kitalálta, hogy még nézzünk szét egy másik, szintén közeli boltban.  Hát, itt elég silány volt a választék, az eladónő először le se szart bennünket, aztán, amikor látta, hogy komolyan vásárolni akarunk, akkor meg olyan kétségbeesetten próbált eladni, hogy szinte fájt.  A végén ránk tukmált egy katalógust, és mi sietve távoztunk.  Megvettük a fotelt az előző boltban, pont volt tehertaxi is, pillanatok alatt otthon volt a cucc, és amikor beraktuk a szobába, akkor rájöttem, hogy csak jó lett volna az a hozzá tartozó lábtartó, vagy puff, akár minek is hívják, de az még csak kellett volna, és vissza is mentünk érte.

Épp hogy letudtuk a fotelvásárlást, csörgött a telefon.  A redőnyösöktől hívtak, két nap múlva jönnének.  Ezt még novemberben rendeltem meg, mondták is, hogy csak januárra tudják vállalni, de ebben a dologban csak én hittem.  A családom teljesen elmebajosnak tartott, mert amikor kijött a tulaj lemérni az ablakokat, én ki is fizettem felét, de elismervényt nem kértem.  Vagyis hogy nem adott, "nekünk nevünk van a szakmában" jelszóval sikeresen lebeszélt róla.  Ezért aztán a gyerekeim az utolsó pillanatig meg voltak róla győződve, hogy itten mostan komoly átbaszás esete forog fenn.
Nem így történt, örömmel jelentem, van redőny az összes ablakomon.  Kettőn szúnyogháló is, mobilt kértem, mert az mégiscsak jobb, aztán miután felszerelték az egész hóbelevancot, akkor jutott eszembe, hogy mi a fenének nem kértem hármat. A mobil szúnyoghálót fel lehet engedni, és vígan rázhatom a porolót az utcára, de most már mindegy, ez nem olyan, mint a puff, hogy nem kell, de aztán később csak visszamegyünk érte.

Tegnap felhívtak a UPC-től, mindenféle fölösleges ajánlattal, így hamarosan még gyorsabb lesz az internetünk, habár ez is tökéletes, de lesz a tévéhez valami box, ami HD-t is tud, de nem az én tizennyolc éves tévémen.  De majd valamikor veszünk egy olyat, a doboz már meg van hozzá, ez a lényeg ☺

Ja, és még beadtam a felmondásomat a házkezelőségnél, február elsejétől már más kínlódik a kedves lakókkal, ez a tizennégy hónap éppen elég volt.

Ilyen volt a december

Volt egy kis hó, volt karácsonyi vásár, nagyon picike, mert az emberek csak forralt bort inni mentek ki, na meg fotózni az új karácsonyi díszkivilágítást.

Később jött új lakó is, akinek kellett volna tároló, mert sok cucca van, de tároló az persze nem volt, mert a B épületből Sokgyerekesék bepakoltak.  Üzentek a házkezelőségről, hogy pakoltassam ki őket, ettől aztán teljesen kiakadtam.  Nem vagyok se hatóság, se atyaisten, úgyhogy gyorsan el is döntöttem, hogy elegem van nekem ebből a házmesterségből, ideje felmondani.  Na nem csak emiatt, ez csak az utolsó csepp volt.  elegem van a sok hülye retardált lakóból,  amikor sorra jönnek egymásra árulkodni.  Csak tudnám, mégis mit várnak tőlem?  Majd oda megyek, és csatt egy füles, mert kitetted a szemetet az ajtód elé?  Csatt egy füles, mert a folyosón szárítod a ruhádat, a lépcsőkorláton a szőnyegedet?   Némelyik képes végigjárni a tárolókat, és jön panaszra, hogy mi minden limlomot tartanak benne. Közöm hozzá?  Már mondtam, hogy nekem majd akkor szóljanak, ha a vadkender veri a plafont, akkor majd intézkedek, addig meg leszarom. A tároló azért van, hogy tároljanak benne dolgokat.  Arra lenne meg az eszük, hogy a karácsonyfájukat a kijelölt lerakóhelyre  tegyék, de nem, leteszik a szemétgyűjtő konténer elé, pedig csak kb. tíz méterrel kellene arrább vonszolni, szarnak rá, majd a hülye gondnok elviszi.  Hát csinálja, akinek hat anyja van, én biztos, hogy nem,  az utódom az meg nem lesz szívbajos odamondogatni, ha valami nem tetszik neki.
Pont olyan lesz, mint amilyet ez a ház megérdemel..