Bob, az utcamacska

Leesett az első hó. Az ilyen időt csak bentről, a meleg szobából nézve szeretem.  Mit is lehet ilyenkor tenni? Bekuckóztam és  megnéztem egy filmet a számítógépet. Nagy ritkán csinálok ilyet, mert nincs hozzá türelmem, de ez a film már több mint fél éve  be volt könyvjelzőzve, és tegnap valahol újra belefutottam a történetbe.

A Bob, az utcamacska című film igaz történet alapján készült, egy hajléktalan, drogfüggő fiatalember, James Bowen  vetette papírra, hogyan változott meg az élete,ahogy befogadott egy kóbor cicát.
James  utcai zenéléssel próbált egy kis pénzt keresni, kevés sikerrel.  Ám amikor Bob hozzá csapódott, a szerencse is kezdett rájuk mosolyogni.  Később egy könyvkiadó asszisztense felfigyelt a különös párosra, az ő biztatására íródott meg a könyv, ami hatalmas siker lett.
A filmet idén januárban mutatták be, amelyben Bob saját magát alakítja.

Teljes film itt:  https://www.youtube.com/watch?v=zP1lR2bBwUw

Zavar az időben

Lement a paprikaszezon, egyre kevesebb a munkánk, már csak heti egy-két napot kell menni.   Azóta reggelente, ébredéskor hosszasan el kell gondolkodnom, milyen nap is van ma?   Aztán eszembe jut, később megint csak elfelejtem.  ebből aztán adódnak kínos helyzetek. 
A zöldségesben a boltosnő nemrég ment nyugdíjba, de visszahívták.  Mondta is, hogy csak hétköznapra vállalta, a hétvége a családé.  Tegnap meglepve láttam, hogy dolgozik, rá is kérdeztem: Nem azt mondtad, hogy szombaton az Atyaistennek sem dolgozol?
- Ja, így is van, de ma péntek van......
Ráadásul többen voltak az üzletben, nyilvánosan égtem, mint a rongy.   Hát így jártam, és azóta is kavarom a napokat.  Úgy látszik, a minden napos dolgozásnak is vannak előnyei.
A múltkorában fel is hívtak a régi munkahelyemről, alakult egy nyugdíjas szövetkezet, visszavennék a régi dolgozókat.  Persze, hogy nem csaptam le a remek lehetőségre, kell a fenének a minden napi robot, nyolc tíz, vagy a fene tudja hány órában.  Igaz, ez jóval több pénz lenne, de valahogy mégsem vágyom vissza.  Azon kívül a ház takarítását sem tudnám normálisan megcsinálni, munka után fáradtan ki a fenének lenne kedve. 

Pörgés ezerrel

Szeretem, hogy bejött a hűvös ősz, elegem volt a kánikulából.  Viszont, ahogy rövidülnek a napok, úgy kezdjük a munkát egyre később, és tovább is tart.  Mostanában többször is kellett heti öt napot dolgozni, utána még a házat is összetakarítani, igaz, az csak heti kétszer van. Kötelező programnak ott van a kutyasétáltatás meg a cigitöltés, és akkor még nem is főztem.  Azt hiszem, nagyon ellustultam az utóbbi egy évben, nehéz visszatalálni a pörgős életmódhoz, viszont jól jön a plusz pénz, meg az sem hátrány, hogy emberek közt vagyok.

Egy éve nyugdíjban

Szinte hihetetlen, hogy egy éve és tíz napja nyugdíjas vagyok!   Nagyjából március körül kezdtem el aggódni, hogy hogyan is lesz ez, biztos, hogy meg van a negyven évem?  Mi van, ha elszámoltak?  Kivel süttetem a búcsúsütiket, és egyáltalán, elég lesz-e?   Fél évet összeidegeskedtem, közben hogy utálhattak azok a velem egykorú munkatársnők, akiknek még sok hiányzott a negyven évből, de a gyárból már nagyon elegük volt.
Féltem, hogy unatkozni fogok itthon, de elég hamar feltaláltam magam.  Elvállaltam a házmesteri állást, de hamar kiderült, hogy ez a pénz épp, hogy csak a lakbérre elég, keresni kell mellé még valamit.  Igen, csak már a kényelmes életet is megszoktam, és amikor egy régi munkatársnőm hívott fóliába, akkor igen csak húztam a számat.  Aztán mégis csak kimentem, és nem bántam meg. Nagy előny, hogy egy héten csak három napot dolgozunk, 5-6 órában, legalábbis addig, amíg ilyen melegek vannak. A főnök korrekt, a munkatársakkal elég jól kijövök, úgyhogy azóta  nem is böngészem a Szuperinfót állás miatt.

Még mindig hőség

Este kilenckor még mindig harmincegy fok volt a lakásban, kint meg harminchat.  Éjfél körül tudtam ablakot nyitni, akkor már a kinti hőmérséklet huszonnyolcra csökkent.  A ventilátor egész éjjel be volt kapcsolva, hajnal felé jött egy kis hűvös levegő.
Reggelre huszonkilenc fokra hűlt le a lakás, pedig az ajtó éjjel is tárva-nyitva van.

  Ilyenkor a reggeli kutyasétáltatás a nap fénypontja, elmegyünk a víztoronyig, ezen a nagy huzatos téren mindig sokkal hűvösebb a levegő.  Picike ilyenkor megáll, feltartja az arcát a szélbe, és élvezi, hogy átjárja a huzat.
Mára már hűvösebbet jelez a Köpönyeg.hu, remélem, így is lesz.

Pokoli nyár

Elegem van a melegből!  Hideget akarok, levegőt akarok!

Éjjel jeges palackkal alszok, Picike is odabújik, érzi a hideget. A ventilátor sem ér már sokat, csak a meleg levegőt kotorja.

Emlékszem, hideg teleken mennyire lestem, mikor jön már egy felmelegedés. A Híradóban bemondták, hogy jön már, közeleg, másnap meg közölték, hogy elakadt a hegyekben és kikerüli az országot.  Nem is értem, ez az afrikai eredetű meleg légtömeg miért nem tud elakadni a hegyekben?  Tőlünk nyugatabbra fáznak az emberek, biztos jól esne nekik egy kis meleg.

Esős napok

Mihelyst elindulok a kutyával sétálni, elered az eső.  Tegnap délután is alaposan eláztunk, pedig Picikének nem kellene elázni, mert pár napja bolhairtóztam le.  Ez a cseppentős fajta nem szereti a vizet.
A tegnapi nap amúgy is fárasztó volt, mint mindig, amikor jön az öcsém.  Igaz, ez csak egy hónapban egyszer van, elég is ebből ennyi.  Ősz óta van rendes állása, pedig senki sem hitte volna, hogy valamikor is kilábal a közmunkás létből.  Igaz, hogy biztattam, bátorítottam, de valójában még én sem gondoltam komolyan, hogy sikerül neki, de amúgy örülök, hogy normális állása van.  Abból a mély gödörből, amiben volt, csak keveseknek sikerül kimászni.

Nyuszika

Nyuszika vígan él az udvaron, már egy éve.  Néha szoktunk neki répát dobni, de mióta van zöld az udvaron, nem igényli olyan nagyon, kivéve, ha almát kap.  Azt szereti.  A napokban a fiam hozott egyet, elvágtam négybe.  Az első szeletet kikapta a kezemből, és elszaladt.  A másodiknál csak közel jött, de nem akarta elvenni tőlem.  Laza mozdulattal odadobtam neki, pont homlokon találtam.  Kicsit meghökkent, látszott, hogy nem ezt várta tőlem, aztán felkapta és tovább szökellt.
Szegényke, kibírta ezt a kemény telet, most meg a végén én nyírom ki, merő szeretetből.

Sántikálva

  Sikeresen belerúgtam délelőtt a dohányzóasztal oldalába.  Piszkosul fájt, de később csillapodott. Megcsináltam a házimunkákat, mostam, főztem, mosogattam, majd fél kettőkor leültem Született feleségeket nézni.  A reklám alatt kimentem cigizni, újra fájni kezdett. Meg is dagadt rendesen, de csak piros.  Azt hiszem, ha eltört volna, akkor már kékülne.  A legnagyobb baj, hogy a film után, három óra, fél négy körül van a kutyasétáltatás. Picikének hiába mondom, hogy most nem tudok menni, semmi együttérzés nincs benne.  Ráadásul a bérházak mögötti elvadult kiskertben pocok hűsölt, Picikéből kitört a vadászösztön, és a pórázból kibújva eltűnt a dzsumbujban.  Be sem tudtam menni utána, vártam, majd csak elfárad. Igaz, hogy megugrasztotta a pockot, de elkapni nem tudta, csak rohangált a gazban, egyre jobban hergelte magát.  A végén eluntam az ácsorgást, besántikáltam érte, nem volt könnyű menet, de nagy nehezen sikerült, a mai napot letudtuk, csak azt nem tudom, mi lesz holnap?

Kávéhiány

A laborba járást nem utálnám annyira, ha előtte lehetne kávét inni.
Próbáltam megúszni, megmérettem a gyógyszertárban a koleszterinemet, de annyira magas volt, hogy nem írta ki a szerkentyű.  Mondták is, hogy ezzel jobb, ha bemegyek a háziorvoshoz, és kérek beutalót a laborba.  Közben hozzáfogtam koleszterincsökkentő teákat pancsolni.  Lenmagtea és zsurló-veronika tea. Állítólag használ, kíváncsi vagyok rá.  Gyógyszert nem szeretnék szedni.
A laborban hét óra előtt pár perccel már voltak vagy harmincan, szerencsére haladt a sor, és haladt a vérvétel is.  Ahogy végeztem, első dolgom volt, hogy vegyek az automatából egy bűn rossz kávét, aztán még itthon is főztem egyet, de a reggeli kávézást nem tudom bepótolni.  A mai nap a fejfájásé.

Mitől lesz ügy az ügy

Nincs CEU ügy, és nem a botrány rontja az ország hírnevét, hanem a tiltakozók - mondta a kormányszóvivő.
Nem értek a politikához, de ez valami olyasmi lehet, hogy ha én tegyük fel, a szoba közepére kakálok, az nem ügy, és nem rontja a hírnevemet addig, ameddig a fiam el nem kezd hangosan háborogni, úgy, hogy meghallják a szomszédok.

Békéscsaba

A múlt hét végén a lányomnál voltam, Picikét a fiam gondjaira bíztam.  Mondanom sem kell, még pisilni sem ment ki vele az udvarra, a hétvégét a  kis vackán gubbasztva töltötte.  Még arra sem reagált, hogy hazaértem..  Szólítgattam, ő meg bánatos kutyaszemekkel nézett rám, majd nagy kegyesen megengedte, hogy elvigyem sétálni.

A nőnapi virágom

Íme, a virágom, amit orvul szereztem.
 Egy általunk nem kimondottan kedvelt párt nőnapi bulijára mentem el Eta szomszédasszonyom invitálására. Zabáltam a sütijüket, elfogadtam a virágot, a családom szerint eladtam a lelkemet. Szerintem meg egy szart!  Egyszerűen csak egy ilyen csóró nyugdíjasnak nem sok szórakozási lehetősége van, oda megy, ahová meghívják.

Mindig csak a kaja

via GIPHY
Vártam, hogy nyugdíjas legyek, elterveztem annyi mindent, ehhez képest az életem nagy része a hasunk körül forog.

Egy kis nasi

Tavaszodik?

Február 19. Zsuzsanna napja.  A népi bölcsesség szerint ilyenkor kell megszólalni a pacsirtának.
Hát hogy milyen a pacsirta hangja, azt nem tudom, de pár napja a rigófütty mellé már másféle madárhang is csatlakozott, és ez már mégis csak a tavasz közeledtét jelzi.
Reggelente sincs már olyan hideg, sőt hat körül, amikor Picikét sétáltatom, már kezd világosodni.
Már csak a jégtörő Mátyást kell valahogy kibekkelni, aki , mint tudjuk, ha nem talál, akkor csinál, szóval hamarosan itt a tavasz! :-)