Egy éve nyugdíjban

Szinte hihetetlen, hogy egy éve és tíz napja nyugdíjas vagyok!   Nagyjából március körül kezdtem el aggódni, hogy hogyan is lesz ez, biztos, hogy meg van a negyven évem?  Mi van, ha elszámoltak?  Kivel süttetem a búcsúsütiket, és egyáltalán, elég lesz-e?   Fél évet összeidegeskedtem, közben hogy utálhattak azok a velem egykorú munkatársnők, akiknek még sok hiányzott a negyven évből, de a gyárból már nagyon elegük volt.
Féltem, hogy unatkozni fogok itthon, de elég hamar feltaláltam magam.  Elvállaltam a házmesteri állást, de hamar kiderült, hogy ez a pénz épp, hogy csak a lakbérre elég, keresni kell mellé még valamit.  Igen, csak már a kényelmes életet is megszoktam, és amikor egy régi munkatársnőm hívott fóliába, akkor igen csak húztam a számat.  Aztán mégis csak kimentem, és nem bántam meg. Nagy előny, hogy egy héten csak három napot dolgozunk, 5-6 órában, legalábbis addig, amíg ilyen melegek vannak. A főnök korrekt, a munkatársakkal elég jól kijövök, úgyhogy azóta  nem is böngészem a Szuperinfót állás miatt.