Szilveszter

Nem hiszem el, hogy egész ünnepek alatt nincs egy normális film a tévében.
Marad az ezerszer látott Különben dühbe jövünk. Olcsó vörösborral elmegy. Úgyis bealszok rajta.

via GIPHY

Falevelek

Hetek óta szenvedek a falevelekkel. Minden nap végig söpröm a ház elejét, de tíz perc múlva kezdhetem elölről. Azt hittem, ennek soha nem lesz vége, de jött tegnap az a nagy szél, és trarammm!!!  átfújta az egészet az utca túloldalára! :-)))

Mintha Húsvét lenne

Valamikor nyár vége felé jelentek meg a nyuszik, és ellepték az udvart.  Igaz, egy azelőtt is volt, egyik földszinti lakónak a gyerekeié.  Kiskorában a lakásban tartották, aztán rájöttek, hogy büdös, ezért kitették az ajtó elé egy dobozba. Naponta többször is kivették, hogy szaladgáljon, aztán megunták, és kint hagyták.  Aztán megjelent egy fekete nyuszi, aztán egy vörös, aztán egy szürke.  Néhány házzal arrébbról jöttek, a kerítés alatt bújtak ki, meg vissza. A vörös legalábbis hazament, de a fekete és a szürke annyira jól érezte itt magát, hogy maradtak.  A gazdájukat nem zavarta, de néhány szomszédot igen.  Főleg a földszintieket, akik az udvar felől laknak, és van egy kis előkertjük,  A nyuszik ugyanis alaposan lerágcsálták a virágokat.
Engem nem zavarnak, igaz, nekem nincs kertem.  Szeretem nézni őket, egészen húsvéti hangulatot teremtenek.

Siker!

Nagy kő esett le a szívemről, amikor tegnap délután elszállították a lomkupacot. Mégis csak vittem valamire, ezt bizonyítja, hogy még a postás is bejelölt a fészbukon.

Egy nyugdíjas karriert csinál

Még nem igazán tudom, mit vettem a nyakamba, amikor elvállaltam a lépcsőház takarítását, Hivatalosan csak november elsejétől, de voltunk Andival, az elődömmel a házkezelőségen, azt mondták, ha meg tudunk egyezni, akkor már is átvehetem. Na, én úgy gondoltam, hogy ez milyen jó, még van egy pár hetem, hogy lelkileg is ráhangolódjak a munkára, erre jön Andi hétfő reggel, hogy volna e kedvem máris nekiugrani a lépcsőháznak, mert  éjszakás volt, nagyon fáradt, képtelen még erre is. Átadta a tisztítószeres bungi kulcsát meg háromnegyed havi  pénzt, szóval én vagyok most a halljakend a házban.  Első ténykedésem az volt - lomtalanítás után egy nappal -, hogy kihordattam a lakókkal az udvar közepére a lomot, aztán bementem, közöltem, hogy nem tudtuk, konkrétan melyik nap van a lomtalanítás, de megígérték, hogy a jövő héten elviszik. Felírták a telefonszámomat, most várom, hogy hívjanak, közben  a lomkupac fogyogat, néha jönnek jó emberek , turkálnak, guberálnak, szétszórnak minden szétszórhatót, én meg imádkozok, hogy minél előbb vigyék már el, mielőtt a lakók haragja véget vet ígéretes karrieremnek.

Katasztrófa!

Egy hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy rostos leveket főzök mindenféle gyümölcsből, és büszke voltam magamra, meg a finom ivóleveimre is.
Sajnos, konyhatündéri pályafutásom csúfos véget ért, ma  ugyanis felrobbant egy üveg szilvalé, és el is ment a kedvem az egésztől.

Szerencse, hogy a konyhát még nem festettem ki, most kezdhettem volna elölről. Igaz a takarítás felért egy teljes lakásfelújítással, de még a plafonról is sikerült vizes ruhával letörölni a szilvamaradványokat. Utána még a hajamból is ki kellett mosni a ragacsos csimbókokat, na és persze átöltözni, mert  azt ugye mondanom sem kell, hogy a ruhám sem volt különb a falamnál.
Azt hiszem, feladom, Rá kell jönnöm, hogy a konyhaművészet nem az én utam.

                                                                       

Festés után

Hát ez is megvolt! Túl vagyunk a festésen legalábbis a nagyján.  A két szobát megcsináltuk, már csak a konyha meg az előszoba van hátra, de ezek kicsi helyiségek, meg bútort tologatni sem kell.  Ezeket majd egyedül is kifestem, fő, hogy a neheze kész.
Szerettem volna meleg sárgára festeni a szobámat, spórolási szempontból egyetlen tubus olcsó sárga festéket vettem.  Otthon aztán kiderült, hogy legalább kettő kellett volna, hogy valami színt kiadjon, de amúgy meg egy baromi ronda citromsárga lett volna.  Így aztán valami meghatározhatatlan színt sikerült elérnem, ami lehet halvány zöld vagy piszkos fehér, minden, de nem sárga. :-(
Erre szokták azt mondani, hogy az a lényeg, hogy tiszta lett.

Hogy is lesz ez?

Olyan régen vártam már egy olyan hétvégét, amikor magam vagyok itthon. Ilyenkor tudok alaposan kiporszívózni, alvó fiacskámat nem zavarva. Na, ez most egy ilyen vasárnap lenne, csak éppen nincs kedvem porszívózni. Ez az egy szabad napom van, nem mintha olyan nagy kedvem lenne a szombati túlórákhoz, de mindig felírnak mostanában, mondván, te úgyis pihenhetsz eleget nem soká. Az a nem soká egy hét múlva lesz, addig a porszívózás is várhat, a nagyját amúgy is felszedem morzsaporszívóval, az alapos nagytakarításra meg tényleg lesz időm hamarosan. Csak a jövő hetet kell kibírni, nyújtott műszakban. Kettőtől éjfélig. Aztán majd csak eljön az a jól megérdemelt pihenés, remélhetőleg. Addig  meg vannak rémképeim, mert mi van akkor, ha elszámoltak, és vissza kell menni dolgozni?
 Harminc ember dobott össze pénzt a búcsúajándékomra, ezen  igen csak meglepődtem, mert vagyunk vagy tízen, akikkel együtt dolgozom. Meg ott vannak a régi májüzemes munkatársnőim, ők öten vannak,  a volt és jelenlegi főnökeim, meg a szomszédos üzemek .....ááááá , amikor úristenezek, akkor azt mondják, hogy örülj neki, hogy ennyien szeretnek.
 Félek, hogy elbőgöm magamat, ennyi ember előtt nem szeretnék sírni.

Régen én sem értettem, miért picsognak a nyugdíjba menők, nem hogy örülnének, hogy nem kell dolgozni. Nincs hajnali kelés, nincs éjfélig maradás, nincsenek hétvégi túlórák.
Aztán egyszer csak megértettem. Hirtelen leesett, hogy tulajdonképpen leéltem életem nagy részét. Lassan vége az aktív korszaknak, elhasználódtam. Megöregedtem. A testem már régóta érzi, csak az agyam nem fogja még fel teljesen.

Persze vannak terveim a jövőre nézve. Nem szeretnék begubódzani, vagy legalább is csak annyi időre, amíg végignézek néhány filmet, amit már régóta szerettem volna, csak valahogy sosem volt rá idő. Pl.  a Napos oldal című filmet, amit bekönyvjelzőztem, de később törölték a YouTube-ról. Szerencsére a videán még fenn van, de mire eljutok odáig, lehet, hogy onnan is letörlik.
Aztán ott  van a lakásfestés, ami most a legfontosabb. Régi göncök átnézegetése, felesleges dolgok kihajigálása, vannak teendőim rendesen.
És ha ezeket mind befejeztem, hogy utána mi lesz, azt meg majd csak kitalálom.

Picike, a véreb

Picike büszkén fut a zsákmánnyal

Gondolhattam volna

hogy szívás lesz a hétfői túlóra.  Hajnal négykor felébredtem, és rögtön bevillant, hogy be sem állítottam az ébresztőt. Megnéztem, hát tényleg nem.  Talán jobb volna be sem menni, de ha egyszer feliratkoztam...
Egy csomagoló üzembe voltunk beosztva. Kezdtük a napot rekeszek fóliázásával és kartonok cimkézésével, két órán keresztül.  Majd amikor már mozdulni sem tudtunk a felcimkézett kartonoktól, hoztak csomagolni való cuccost. Csomagoltunk másfél órát, aztán elromlott a gép. Átküldtek bennünket a csirkedarabolóba azzal, hogy majd szólnak, ha megjavították a gépet.  Két óra hossza múlva szóltak, hogy menjünk csirkemellet csíkozni.  Még örültünk is, hogy visszamehetünk a megszokott helyünkre, csakhogy ott közölték, hogy négy óra előtt innen senki haza nem mehet, mert a kíefszínek meg kell csinálni a keddi rendelést is.  Úgy éreztem, rögtön felrobbanok.  Hattól kettőig van a műszak,plusz még két órát rádolgozni, ezt a túlórás túlórát ugyan hogy fogják elszámolni?
Oda a délutánom, ez már tuti! Az se nagyon vigasztalt, hogy már csak öt hónap van a nyugdíjig, amikor én most vagyok éhes, most vagyok fáradt, most kellene főznöm valamit, a kutyának sem mondhatom, hogy még öt hónapig ne kakálj, mert a gazdi nem tud elvinni sétálni.

Vasárnap

Fárasztó egy vasárnap volt, mint mindig, ha átjön az öcsém.  Tudom, rossz neki egyedül, nincs kihez szólni egész nap, na de itt aztán bepótolja.
Komolyan, teljesen Charlei Harpernek érzem magamat, aki meg van áldva az ütődött öccsével.

Picike a hóban

Egy évvel ezelőtt kapott Picike kabátkát, de nem nagyon szerette, így nem is nagyon használta. De most, hogy bejöttek a kemény hideg napok, rájött, mégis csak jó az a kutyakabát!

Hungary's Got Talent

Egyszer csak eszembe jutott, hogy gőzöm nincs, ki nyerte meg a talentet.  Nem mintha számítana, de azért mégis.  Azt sem tudom, mikor volt a döntő, gondolom, valamikor Karácsony táján, de igazából azt sem tudom, mikor is volt Karácsony.  Úgy elmúlt, mintha nem is lett volna.  Gyerek a kórházban, én itthon betegen, nem igazán  volt ünnepi a hangulat. Szerencsére azóta visszarendeződtek a dolgok, de mégis, ki nyerte meg a talentet?

Hát persze, hogy rákerestem: Dirty Led Light Crew

2015 december

Átlagos évnek ígérkezett 2015, az is volt egészen decemberig, pedig egész jól indult a hónap.  Aztán hirtelen kisfiamnak vakbélgyulladása lett, amivel nem rohant rögtön orvoshoz, megvárta, amíg járni sem tudott a görcsöktől. Műtét, hasüregi gyulladás, két hét kórház.  Közben engem is elkapott egy vírusos hasmenés, három nap táppénz, emiatt ugrott két hónapi mozgóbérem.
 A Karácsony diétásra sikeredett, egyedül voltam itthon, étvágyam sem volt, csak ténferegtem a lakásban.  Ünnepek után gyereket hazaengedték,  én még szenvedtem a vírustól, igaz, ez egy másik volt már, lázzal, torokfájással járó,  na, ennek a tetejébe vágódott be az öcsém, akit akkor éppen egyáltalán nem hiányoltam.
 Azért csak csak elteltek az ünnepek, arra gondolni sem merek, mennyi fizetést kapunk januárban, majd csak átvészeljük valahogy, ahogy sok más  rosszat is .
Talán 2016 már nem lesz ilyen , szerintem a rossz dolgok után kell jönnie egy szerencsésebb periódusnak is.  Várom már nagyon!