Őszi szabadság

 Szeretem ezt a semmittevős hetet.  A szabadidőnek igazán csak akkor van értéke, ha kevés van belőle.
Ezen a héten nem dolgozunk, és most annyi mindent meg tudtam csinálni itthon, amire már régóta készülök.  

Lemostam a redőnyöket, rendbe tettem az íróasztalomat, egy csomó felesleges kacatot kidobtam, és örülök a szép ősznek.

Van időm egy egy hosszabb filmet is megnézni a Netflixen,   Például a Mindenség elmélete, Stephen Hawking professzor élete.  Bár kicsit rózsaszínűre van festve , de úgy látszik, most ez a divat.
A bohém rapszódia, és a Rocketman is elég konfliktusmentes,  a főszereplők rosszabbik énjét eltüntető filmek, de szeretjük őket.

Kínlódás a Duolingón

 Mióta nyugdíjas vagyok, azóta Duolingózok.  beregisztráltam, mert azt hittem, lesz majd tenger sok időm, és még azt is hittem, hogy megtanulok angolul.  Csak úgy valamennyire, minimális szinten.  Meg az is ott volt, hogy sokat olvastam arról, hogy időskori elbutulás ellen nyelveket kell tanulni.

Hát nem tudom!  Mióta angolozok, egyre hülyébbnek érzem magam!

A leckéket végigcsináltam ahányszor csak lehetett, most már csak ismétlések vannak, vagy a gyakorlás, ami valamivel könnyebb.  Legalábbis rövidebbek a mondatok.  

Idegesít az egész, nem is látom sok értelmét, se hasznát, de kényszert érzek rá, hogy folytassam.  Négy éve már, hogy szinte kihagyás nélkül gyötröm magam.  Persze vannak napok, amikor alig-alig hibázok, és vannak olyanok, mint a mai, hogy nem tudok odafigyelni, kínaiul van az egész, és akkor még a bé betűm is eltűnt, és a rendszer hibának vette.  Amúgy többször előfordult, hogy a Duolingón eltűnt a bé betűm, aztán meg volt.  Szerintem ez az oldal bé betűket eszik!