Zöld almák

Időnként igazi fotósnak képzelem magam, és akkor fotózok, de irgalmatlanul.

Vettem múltkor néhány zöld almát, és elhatároztam, hogy csinálok róluk valami csudajó képet.  Igen, a képek közt volt jó is, csak a háttérrel voltak gondok.  Valami mindig belelógott.  Nem baj, majd megvágom, oszt annyi!
Csakhogy  a vágásnál kiderült, hogy az almákból is le kell faragni, ha a belógó tárgyakat akarom eltüntetni.  Nem beszélve a vízcseppes papírról, ami elég vacakul néz ki.

Kínlódtam egy sarabig, aztán eldöntöttem, hogy másnap újra lefényképezem az almákat, jobban ügyelve a háttérre.
Eljött a másnap, de az almák nem voltak sehol.  Másodszülöttem megette.
Így nem lettem profi fotós.

Szivárvány

12-03--02
Annyi mindent eltervezek azokra a napokra, amikor itthon vagyok.  Ráadásul egyedül, másodszülöttem egész nap dolgozik.
Keltem reggel négykor, hogy felébresszem.  Utána megsétáltattam a kutyát, isteni langyos, madárcsicsergéses tavaszi hajnal volt.  Aztán leültem a géphez, és azóta arra gondolok,  hogy takarítani kellene, meg főzni is, meg egyebek..... csak közben elálmosodtam, pihenni sem ártana.
Ilyen szép időben lehetne fényképezgetni is, de amikor elindulok, akkor meg nem látok semmi érdekes dolgot, amit lencsevégre kaphatnék.
Álmodom az életet, álmodom, hogy mit is lehetne csinálni, aztán elmaradnak a dolgok.
A barátnőm tegnap végleg elhagyta az országot.  Elege lett, pedig ő nem is élt annyira rosszul.
Szeretnék menni én is, de pénz nélkül, csekélyke nyelvtudással hova, merre?  A koromról nem is beszélve, az ötven felettieknek külföldön sincs túl sok esélye.
Persze kivételek mindig vannak, csak hinni kellene, erősebben, mint most.  Valamikor annyi nehézségen átsegített a hit,  váratlan és szerencsés dolgok történtek  az életünkben.  Aztán kiörömködtük magunkat, milyen jó nekünk, milyen szerencsések vagyunk, utána visszasüppedtünk az unalomba,  a nyavajgásba.
Tavaly például amikor a gyerekem beteg lett, teljesen mélypontra zuhant az egész család.  Lelkileg is, anyagilag is.  Amikor kijött a kórházból, nem volt munkája, nem volt jogosult a munkanélküli ellátásra, szinte a lányom tartott el bennünket.

Aztán egyszer csak megjelent egy hatalmas szivárvány az égen.  Nem átvitt értelemben, hanem úgy a maga valójában, egy esős augusztus eleji délután.  Senki sem látta, az emberek sietősen rohangáltak az utcán.  Úgy éreztem, ez csak nekem szól, csak az enyém.  Biztatásnak vettem.
Másnap talált munkát a fiam, sőt, az is kiderült, hogy mégis csak jár neki a munkanélküli ellátás, meg is kapta visszamenőleg.
Pár nap múlva  megérkezett a gyerek reálhozama, ami elég szép összeg volt, az elmaradt számlák jó részét ki tudtuk fizetni.  Hamarosan az én pénzem is megjött, ami megint csak egy csinos összeg volt, főleg ahhoz képest, hogy nem is igen vártam semmit.
Sok sok szenvedés és nélkülözés után hirtelen szakadt ránk egy csomó jó dolog. Vettem egy automata mosógépet, és egy spéci fényképezőgépet.  Mindig erről álmodtam, hogy egyszer majd lesz egy jó gépem.....
Terveztem, hogy átmegyek anyuhoz, viszek neki ezt-azt, adok neki egy kis pénzt is....láttam magam előtt, mennyire boldog lesz.
Akkor még nem tudtam, hogy meghalt.
Az öcsém nem értesített, a V...i önkormányzat kiküldte a temetés költségének rám eső részéről a számlát, így tudtam meg.
Eszembe jutott a szivárvány az égen.... az a hirtelen jött sok csoda... arra gondoltam, hogy anyunak talán ez volt az első dolga odafenn, hogy a mi sorsunkat kézbe vegye.
Lehet, be akarta pótolni, amit életében elmulasztott.....
Azt hiszem, ott fennt figyel minket, és próbál ránk vigyázni, segíteni.
Csak észre kellene venni, hogy vannak láthatatlan segítő erők, amelyek csak akkor tudnak kibontakozni, ha mi megengedjük nekik.
Ez pedig haraggal, depresszióval, gyűlölködéssel nem lehetséges.  A segítő lelkek elmenekülnek a negatív energiák közeléből.
Anyukám, te ugye itt vagy, és mindig velünk leszel, vigyázol ránk?

Mi a manó!
12-09-18
Világvándor

Egyik hétvégén, amikor jöttek a lányomék, nevetve mesélték, hogy este bekéredzkedett hozzájuk egy vándor. Meglepődtek, amikor az idegen nyelvű Hanzi (vagy Franci) szállást kért tőlük éjszakára.
A tanyán, ahol élnek, egy szoba van, mutatták is Hanzinak (vagy Francinak), hogy szívesen befogadnák, de hová tegyék.
Na Hanzi (vagy Franci) nem is akart bent a házban aludni, csak az udvaron kért helyet, ahol a sátrát felállíthatja éjszakára. Még kiderült róla annyi, hogy gyalog járja a világot, aztán mindenki nyugovóra tért. Másnap eljöttek a lányomék, ott hagyva Hanzit (vagy Francit), aki valószínűleg azóta is járja a maga útját.

Amikor elmesélték, így első blikkre irigyeltem ezt az embert.vándor

Micsoda szabad élet! Csak megy, bele a világba, az egész élete egy nyaralás. Én is mindig menni szeretnék, sűrűn kitör rajtam az elvágyódás, szeretnék új helyeket, új embereket, más életmődokat megismerni.

Beszéltük is, hogy azt kellene csinálni, amit Hanzi (vagy Franci).

Fogni egy hátizsákot meg egy összehajtható sátrat és nekivágni a világnak.

Aztán, amikor az ember jobban belegondol, eszébe jut, hogy a sátorban nem lesz fűtés, ha hideg van, nem lesz internet, villany sem lesz, víz sem lesz, fürdeni sem lehet.

Annyira megszoktuk a komfortos életet, hogy már fel sem tűnik, hogy ez komfort. Így élünk, és kész.

Nyomornak érzem az életünket, menekülnék, ha volna rá módom.

De biztos, hogy ez az a feneketlen nyomor?

Van hol laknom, van mit ennem, van villany, víz, van internet, néhány tévécsatorna, mindegyiken van Doktor Csont, Doktor Haus, Miami helyszínelők, meg mindenféle helyszínelők, na és van munkahelyem, amit szívesen lecserélnék egy normálisabbra, de ha nincs más, ez is megteszi.

Akkor minek is vegyem nyakamba a világot?





Mijamanó
2012. szept. 18. 20:22
Még nincsenek kommentek
Címkék: világvándor

12-09-16
Otthon

Este kimentem Picikével az udvarra, elszívni egy cigit. Aztán bejöttem, becsuktam magam mögött az ajtót, mert ugye hideg van már ilyenkor. Később amikor újra ki akartam menni, nyitom az ajtót, és akkor hallom a kis kutyakörmök kopogását. Picike vágtatott befelé. Püff neki! Az előbb kint felejtettem a kutyát! Szegénykém olyan boldogan kocogott be az otthonába, nem győzte csóválni a farkát.

Igen, egy ilyen kiskutya is milyen boldog tud lenni, ha van egy otthona, ahol szeretik, etetik, simogatják, gondoskodnak róla.



Nem kell kacsalábon forgó palota, hipermodern berendezés, high tech cucc.

Négy fal, ajtó, ablak, tető, és szeretet.

Leginkább a szeretet, mert ott az otthon, ahol szeretnek.






Mijamanó
2012. szept. 16. 19:14
Még nincsenek kommentek
Címkék: lakás, otthon, szeretet

12-09-08
Hit

Sosem gondoltam azt, hogy Isten nem létezik, bármennyi szomorú dolgot láttam. De azt azért megkérdeztem magamban, hol van most, miért nem látja ezt, miért nem segít. Miért engedi, hogy ennyi bánat legyen a világban?

Igen ám, csakhogy ott van a szabad akarat, amit kaptunk. Azt teszünk, amit akarunk, úgy csesszük el az életünket, ahogy nekünk tetszik. Ő nem szól bele, a mi döntésünk, a mi választásunk, ránk hagyja. Ha a saját eszünktől vezérelve fejjel megyünk a falnak, hát ezt akartuk, ezt választottuk. Nem segít, ha nem kérjük.

...és igen, itt a lényeg! Kérni kell! De nem ám immel - ámmal, hanem hittel. Hinni kell, hogy segít, hogy mindenre talál megoldást, minden kérdésre ott a válasz.

Nem vagyok elvakultan vallásos, de hiszek abban, hogy felettünk is laknak. Kell, hogy legyen egy felsőbb hatalom, aki segít, vigasztal, támogat a bajban.

Néha elfelejtkezek róla, pedig ha igazán hittem valamiben, akkor az úgy is lett!

Ez az ige legyen itt emlékeztetőnek, hogy mindig van megoldás:

Jak. 1,6-8: De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; a kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

www.jezus.350.com



Mijamanó
2012. szept. 8. 14:14
Még nincsenek kommentek
Címkék: hit, jézus igéi

12-09-01
Ha világgá mennék....



de most éppen nem, pedig sűrűn van olyan hangulatom, hogy jó lenne valahová messzire elmenni innen. Pedig semmi jó kedvem sincsen, fejfájással ébredtem, tompa, nyomott meleg van kint, közben fúj a szél. A hangulatom ugyanilyen....

Ha mégis egyszer elindulok, akkor itt keressetek:





Mijamanó
2012. szept. 1. 14:03
2 komment
Címkék: szép lakás

12-08-19
Kakasfőzés

kakasfőző verseny

Semmi kedvem nem volt kakasfőző versenyre menni. Húzós volt a hetünk, minden nap más más hajnali időpontban volt a munkakezdés. Egymás agyára mentünk a fáradtságtól, a hajszától, elég volt nekem a hetet ezekkel az arcokkal tölteni, nem szerettem volna még a szabadidőmet is erre áldozni. Mert hogy szinte az egész műszak ott lesz, két csapattal neveztünk be. Az ilyen céges bulik általában úgy működnek, hogy aki ott van, az unja, aki nem megy el, az bánja.

A végén mégis csak összekaptam magam, és nem untam. Például Malacpofi munkatársnővel sosem csíptük egymást igazán, most meg olyan jól elvoltunk. Én imádok fotózni, ő imádja, ha fotózzák, megtaláltuk a közös nevezőt.

Eredetileg úgy terveztem, hogy ott leszek egy fél órácskát, aztán majd megpattanok, de aztán olyan jó volt a hangulat, hogy egészen lemaradtam. Estefelé úgy döntöttem, hogy megpattanok, de csak a színpadig jutottam. Görög és török táncosok műsora ment, ott még muszáj volt egy kicsit fényképezgetni. Aztán még itt lesz a ma este is, a picurka anyagmozgatónk bokszol, még oda jó lenne elmenni. Francba, nem is olyan hosszú ez a hétvége!

török táncosok

Mijamanó
2012. aug. 19. 14:39
Még nincsenek kommentek

12-08-12
A plüssök

Ma az exuramtól kaptunk egy szatyor plüssöt. A piacra mentünkben találkoztunk vele, szólt, hogy visszafelé menjünk be, adni akar valamit . Azt mondta, válasszak magamnak, de olyan rondák voltak szegények, hogy nem tudtam választani, a legszebbet, a nagy kutyát meg nem akartam tőle elhozni. Bezzeg a gyerek nem volt ilyen tapintatos. Aztán az apja szatyorba szedte a többit is, vigyük el, neki nem kellenek.

Szerintem a nagy kutyát biztos szerette, nekem nem lett volna szívem megfosztani tőle, de a fia elhozta, mert neki az tetszik. Így most van egy rakás plüssünk, és Picike igen csak boldogtalan, mert megjelent a konkurencia.

Hát ti kik vagytok?

Lehet, hogy engem itt már nem is szeretnek?

Íme, az ellenség.

Mijamanó
2012. aug. 12. 20:48
2 komment
Címkék: plüssállatok, plüsskutya

12-08-06
Horoszkóp
Vízöntő (I. 21 - II. 19.)

A héten több kellemes meglepetés is vár, méghozzá elsősorban az anyagi ügyeidben várható fellendülés. Lehet, hogy nyeremény formájában jutsz pénzhez, vagy értékes vagyontárgyat sorsolnak neked, esetleg egy korábbi munkádért kapod meg a jutalmad. A szerelmi életedben jó híreket kapsz, a párod meglep valamivel, vagy egy új férfi lép az életedbe.

femina.hu



Mindig szeretem, amikor csupa jót ígér a horoszkóp. Mindjárt jobb kedvvel nézek a hét elébe.

Egyszer talán még valóra is válik. :-)

Mijamanó
2012. aug. 6. 12:40
2 komment
Címkék: horoszkóp, vízöntő

12-08-05
Hőségben

Hol is lehetne ilyenkor a legjobb? Természetesen a Köröstorkon! Igaz, hogy leginkább csak a parton heverésztem, de akkor is!
Egy kicsit azért besétáltam a vízbe, de még a fürdőruhám se lett vizes, arra vigyáztam. Úszni nem tudok, pancsikálni meg a gyerekek szoktak, abből én már kinőttem.

Azért jó volt ez így is....

Mijamanó
2012. aug. 5. 18:08
Még nincsenek kommentek
Címkék: Kőröstorok

12-08-02
Káosz

Néha szeretném visszakapni a régi életemet. Amikor rend volt a lakásban, nem kellett rohannom sehová, főztem, ha akartam, és neteztem, ha akartam, Amikor mindig mindenre volt időm. Vagy majdnem mindig mindenre, de ez mindegy.

Persze jó, hogy Gyerek itthon van, nem lenne jó az sem, ha újra teljesen magam lennék, csak valahogy másként szeretnék élni. Nyugodtabban, nem így, folytonos rohanásban, kapkodásban, Nem háztartási robotgépként, nem a gyár rabszolgájaként. Csak úgy szabadon.... és egészségesen.

A csuklómban ínhüvelygyulladás, pihentetni kéne....de mikor? Kenegetem, aztán majd lesz valami.

Gyerek nyavalyog, tönkre ment a fejhallgatója, kellene a hangszóróm, de nem fér bele az elosztójába, keresünk másikat, közben hisztizik,a lakásban fülledt meleg, reggel négyre megyek dolgozni, de inkább világgá mennék....

2010-07.19

#118

Kimegyünk kutyival cigizni, leülök a ház mögötti padra, a házmester kotnyeles kis unokája (aki lefejelte a múltkor a kosaramat) odaszalad beszélgetni.

Nem szeretjük ezt a kislányt, Picike szokott rá morogni, én nem tehetem, csak gondolatban.

Valamelyik lakásból gyerekbömbölés hallatszik, a kis kotnyeles megkérdezi, Tomi itthon van-e?

Tomi a szembeszomszédék kisfia, akár ő is hisztizhetne, szokott is, de ez most mintha az emeletről jönne. Mondom is, hogy nem tudom, lehet, hogy itthon van.

Erre a kislány berohan a házba, mi is indulunk befelé. A szomszédék nyitott ajtaja előtt megyek el, mikor ezt hallom:

- Mondtam már neked az előbb is, hogy Tomi nincs itthon!

- Igen, de a Picike anyukája azt mondta, hogy itthon van!

Mijamanó
2010. júl. 19. 8:36
4 komment

10-07-17
#117

Normális ember kánikulában nem főz!

Normális ember kánikulában fénnyel táplálkozik, mennyei mannáért imádkozik, vagy rendel valamit a pizzériából.

Nem vagyok normális!

Mi a manó!
10-06-22
#99

Furcsa, de akár kinek beszélek arról, hogy meg akarom keresni a kutya gazdáját, megkérdik, hogy ugyan minek?
- Lesz egy kutyád, legalább nem vagy egyedül - minden irányból ezt hallom.

Malackátt megkérdeztem, van e nyomtatója, erre azt mondta, minek én akarok vesződni a hirdetésekkel, keresse a kutyát az, aki elhagyta, én csak olvasgassam a falragaszokat.
Hát, ebben is van igazság.

Legidősebb Munkatársnő (kinek szava szentírás) kijelentette, hogy a Picike az hülye név, meg átlagos, valami különlegeset találjak ki.

Persze lehetne Bokoraljai Ligetszépe, de egy ideiglenes kutyának nagyon jó a Picike is.

Amúgy a kis vacak elég jól berendezkedett, ma már az ágyamról ugrott le, amikor nyitottam az ajtót. Azt hittem, elszégyellte magát amiért az én helyemet bitorolja, de nem, elébem szaladt, csóválta a farkát egy kicsit, aztán visszamászott.

Hát így vagyunk most, aztán majd alakul valahogy.



Mijamanó
2010. jún. 22. 20:24
6 komment

10-06-21
#98

Picike jól tűrte a bezártságot így az első nap. Hazaérve első dolgom volt, hogy kivittem az udvarra. Gyorsan el is végezte a dolgát, aztán evett. Keveset mertem neki adni egyelőre, nem tudom, mennyire van kiéhezve.

Később főztem tésztát a maradék pörköltemhez, nézett rám bánatos szemekkel ahogy ettem. Szedtem neki szaftos tésztát, befalta, aztán odaállt elém, csóválta a farkát, nyalta a száját. Még háromszor kunyizott, aztán elégedetten lefeküdt az ágy elé.

A Híradó után kimentünk még egyet sétálni. Nem tudom, miért szeretnek a kutyák a vizes fűbe belemenni, de szeretnek, az biztos. A baj csak az, hogy a fű magasabb, mint Picike, és kalászos. Belemehet a fülébe vagy az orrába, viszont pisilni másutt nem hajlandó.

A gazdikereső hadművelet elhalasztva, eső is van, meg fáradt vagyok papírfecnikkel csámborogni. Na meg még meg is kellene írni, kézzel, mert nincsen nyomtatóm.
Addig meg csakúgy szóban érdeklődök, nem keresi-e valaki a kutyáját.

Mijamanó
2010. jún. 21. 19:45
3 komment

10-06-20
#97



Mijamanó
2010. jún. 20. 18:06
5 komment
Címkék: kutya, talált

10-06-20
#96

Van az úgy, hogy az ember nem akar kutyát, aztán egyszer csak lesz neki.

Hát így jártam most én.

Találtam a Ligetben egy bokor alatt.

Na jó, nem úgy volt az, hogy elkezdett jönni utánam, én meg nem tudtam elzavarni. Beszéltem hozzá sokat, mire félve közelebb jött. A hasa teljesen behorpadva, látszott, hogy nem mostanában evett. Viszont nagyon lefogyva sem volt, tehát nem régóta kóborolhatott.

Biztos, hogy sokat foglalkoztak vele, mert az első símogatások után rögtön a hátára feküdt, és a hasát vakartatta.

Aztán már jött velem, hazáig.

.

Itthon nem volt semmi kutyának való kaja, csak egy kis zúzapörkölt, de attól úgyis gyomorrontást kapna, ezért elrohantam a legközelebbi kisboltba eledelért. Közben beszélgettünk a boltosnővel, mondtam, hogy a legolcsóbbat kérem, mert fösvény vagyok talált kutyának lesz, erre javasolta, hogy írjak cetlit forgalmas helyekre, hátha előkerül a gazdája. Mesélte, hogy nemrég volt ilyen, kutya, gazdi egymásra talált.

Erről eszembe jutott a Szuperinfo. Szoktak keresni elveszett kutyákat. Előkerestem a mostanit, meg a múlt hetit is, két számot felhívtam, egyik sem az én kutyám gazdija volt.

Soha nem gondoltam arra, mennyire szar dolog egy elveszett kutyáját keresőt felhívni. Egyik egy nyugdíjas volt, a másik két kislány apukája. A hirtelen felcsillanó remény után szomorúan vették tudomásul, hogy nem a kedvencüket találták meg.

Aztán megfürdettem Picikét. Ezt a nevet adtam neki, de lehetett volna Büdike is, mert kurva büdös volt. A füdetés után még büdösebb lett, pedig kutyasamponnal mostam meg, viszont meglepően nem volt bolhája. Kullancsa viszont igen. Amit találtam, kiszedtem, nem szeretném, ha szétszórná, aztán meg belém jönnek.

Hát most ez van! Itt vagyok egy büdi kutyával a nyakamon, akinek vakargatni kell a hasát, közben hull a szőre, és ha mázlim van, akkor nem másznak át rám a kullancsai. És ha nem találom meg sürgősen a gazdáját, akkor vennem kell pórázt, nyakörvet, féregtelenítőt, kutyakaját........jajj nekem....!

Váltás

Semmi kedvem nem volt hetvenhetedszerre is elköltözni a blogomról, de a freeblog már nem a régi. Naponta többször is elérhetetlen.
Igaz, hogy mostanában elég ritkán írogatok, de azért mégis.... jó lenne bejutni az adminfelületre, ha egyszer be akarok menni.
Azt hiszem, ideje lesz átmenteni a régi bejegyzéseimet, és a képeimet.

Hát akkor mától megint új helyen.