Mi a manó!
10-06-22
#99

Furcsa, de akár kinek beszélek arról, hogy meg akarom keresni a kutya gazdáját, megkérdik, hogy ugyan minek?
- Lesz egy kutyád, legalább nem vagy egyedül - minden irányból ezt hallom.

Malackátt megkérdeztem, van e nyomtatója, erre azt mondta, minek én akarok vesződni a hirdetésekkel, keresse a kutyát az, aki elhagyta, én csak olvasgassam a falragaszokat.
Hát, ebben is van igazság.

Legidősebb Munkatársnő (kinek szava szentírás) kijelentette, hogy a Picike az hülye név, meg átlagos, valami különlegeset találjak ki.

Persze lehetne Bokoraljai Ligetszépe, de egy ideiglenes kutyának nagyon jó a Picike is.

Amúgy a kis vacak elég jól berendezkedett, ma már az ágyamról ugrott le, amikor nyitottam az ajtót. Azt hittem, elszégyellte magát amiért az én helyemet bitorolja, de nem, elébem szaladt, csóválta a farkát egy kicsit, aztán visszamászott.

Hát így vagyunk most, aztán majd alakul valahogy.



Mijamanó
2010. jún. 22. 20:24
6 komment

10-06-21
#98

Picike jól tűrte a bezártságot így az első nap. Hazaérve első dolgom volt, hogy kivittem az udvarra. Gyorsan el is végezte a dolgát, aztán evett. Keveset mertem neki adni egyelőre, nem tudom, mennyire van kiéhezve.

Később főztem tésztát a maradék pörköltemhez, nézett rám bánatos szemekkel ahogy ettem. Szedtem neki szaftos tésztát, befalta, aztán odaállt elém, csóválta a farkát, nyalta a száját. Még háromszor kunyizott, aztán elégedetten lefeküdt az ágy elé.

A Híradó után kimentünk még egyet sétálni. Nem tudom, miért szeretnek a kutyák a vizes fűbe belemenni, de szeretnek, az biztos. A baj csak az, hogy a fű magasabb, mint Picike, és kalászos. Belemehet a fülébe vagy az orrába, viszont pisilni másutt nem hajlandó.

A gazdikereső hadművelet elhalasztva, eső is van, meg fáradt vagyok papírfecnikkel csámborogni. Na meg még meg is kellene írni, kézzel, mert nincsen nyomtatóm.
Addig meg csakúgy szóban érdeklődök, nem keresi-e valaki a kutyáját.

Mijamanó
2010. jún. 21. 19:45
3 komment

10-06-20
#97



Mijamanó
2010. jún. 20. 18:06
5 komment
Címkék: kutya, talált

10-06-20
#96

Van az úgy, hogy az ember nem akar kutyát, aztán egyszer csak lesz neki.

Hát így jártam most én.

Találtam a Ligetben egy bokor alatt.

Na jó, nem úgy volt az, hogy elkezdett jönni utánam, én meg nem tudtam elzavarni. Beszéltem hozzá sokat, mire félve közelebb jött. A hasa teljesen behorpadva, látszott, hogy nem mostanában evett. Viszont nagyon lefogyva sem volt, tehát nem régóta kóborolhatott.

Biztos, hogy sokat foglalkoztak vele, mert az első símogatások után rögtön a hátára feküdt, és a hasát vakartatta.

Aztán már jött velem, hazáig.

.

Itthon nem volt semmi kutyának való kaja, csak egy kis zúzapörkölt, de attól úgyis gyomorrontást kapna, ezért elrohantam a legközelebbi kisboltba eledelért. Közben beszélgettünk a boltosnővel, mondtam, hogy a legolcsóbbat kérem, mert fösvény vagyok talált kutyának lesz, erre javasolta, hogy írjak cetlit forgalmas helyekre, hátha előkerül a gazdája. Mesélte, hogy nemrég volt ilyen, kutya, gazdi egymásra talált.

Erről eszembe jutott a Szuperinfo. Szoktak keresni elveszett kutyákat. Előkerestem a mostanit, meg a múlt hetit is, két számot felhívtam, egyik sem az én kutyám gazdija volt.

Soha nem gondoltam arra, mennyire szar dolog egy elveszett kutyáját keresőt felhívni. Egyik egy nyugdíjas volt, a másik két kislány apukája. A hirtelen felcsillanó remény után szomorúan vették tudomásul, hogy nem a kedvencüket találták meg.

Aztán megfürdettem Picikét. Ezt a nevet adtam neki, de lehetett volna Büdike is, mert kurva büdös volt. A füdetés után még büdösebb lett, pedig kutyasamponnal mostam meg, viszont meglepően nem volt bolhája. Kullancsa viszont igen. Amit találtam, kiszedtem, nem szeretném, ha szétszórná, aztán meg belém jönnek.

Hát most ez van! Itt vagyok egy büdi kutyával a nyakamon, akinek vakargatni kell a hasát, közben hull a szőre, és ha mázlim van, akkor nem másznak át rám a kullancsai. És ha nem találom meg sürgősen a gazdáját, akkor vennem kell pórázt, nyakörvet, féregtelenítőt, kutyakaját........jajj nekem....!