Szivárvány

12-03--02
Annyi mindent eltervezek azokra a napokra, amikor itthon vagyok.  Ráadásul egyedül, másodszülöttem egész nap dolgozik.
Keltem reggel négykor, hogy felébresszem.  Utána megsétáltattam a kutyát, isteni langyos, madárcsicsergéses tavaszi hajnal volt.  Aztán leültem a géphez, és azóta arra gondolok,  hogy takarítani kellene, meg főzni is, meg egyebek..... csak közben elálmosodtam, pihenni sem ártana.
Ilyen szép időben lehetne fényképezgetni is, de amikor elindulok, akkor meg nem látok semmi érdekes dolgot, amit lencsevégre kaphatnék.
Álmodom az életet, álmodom, hogy mit is lehetne csinálni, aztán elmaradnak a dolgok.
A barátnőm tegnap végleg elhagyta az országot.  Elege lett, pedig ő nem is élt annyira rosszul.
Szeretnék menni én is, de pénz nélkül, csekélyke nyelvtudással hova, merre?  A koromról nem is beszélve, az ötven felettieknek külföldön sincs túl sok esélye.
Persze kivételek mindig vannak, csak hinni kellene, erősebben, mint most.  Valamikor annyi nehézségen átsegített a hit,  váratlan és szerencsés dolgok történtek  az életünkben.  Aztán kiörömködtük magunkat, milyen jó nekünk, milyen szerencsések vagyunk, utána visszasüppedtünk az unalomba,  a nyavajgásba.
Tavaly például amikor a gyerekem beteg lett, teljesen mélypontra zuhant az egész család.  Lelkileg is, anyagilag is.  Amikor kijött a kórházból, nem volt munkája, nem volt jogosult a munkanélküli ellátásra, szinte a lányom tartott el bennünket.

Aztán egyszer csak megjelent egy hatalmas szivárvány az égen.  Nem átvitt értelemben, hanem úgy a maga valójában, egy esős augusztus eleji délután.  Senki sem látta, az emberek sietősen rohangáltak az utcán.  Úgy éreztem, ez csak nekem szól, csak az enyém.  Biztatásnak vettem.
Másnap talált munkát a fiam, sőt, az is kiderült, hogy mégis csak jár neki a munkanélküli ellátás, meg is kapta visszamenőleg.
Pár nap múlva  megérkezett a gyerek reálhozama, ami elég szép összeg volt, az elmaradt számlák jó részét ki tudtuk fizetni.  Hamarosan az én pénzem is megjött, ami megint csak egy csinos összeg volt, főleg ahhoz képest, hogy nem is igen vártam semmit.
Sok sok szenvedés és nélkülözés után hirtelen szakadt ránk egy csomó jó dolog. Vettem egy automata mosógépet, és egy spéci fényképezőgépet.  Mindig erről álmodtam, hogy egyszer majd lesz egy jó gépem.....
Terveztem, hogy átmegyek anyuhoz, viszek neki ezt-azt, adok neki egy kis pénzt is....láttam magam előtt, mennyire boldog lesz.
Akkor még nem tudtam, hogy meghalt.
Az öcsém nem értesített, a V...i önkormányzat kiküldte a temetés költségének rám eső részéről a számlát, így tudtam meg.
Eszembe jutott a szivárvány az égen.... az a hirtelen jött sok csoda... arra gondoltam, hogy anyunak talán ez volt az első dolga odafenn, hogy a mi sorsunkat kézbe vegye.
Lehet, be akarta pótolni, amit életében elmulasztott.....
Azt hiszem, ott fennt figyel minket, és próbál ránk vigyázni, segíteni.
Csak észre kellene venni, hogy vannak láthatatlan segítő erők, amelyek csak akkor tudnak kibontakozni, ha mi megengedjük nekik.
Ez pedig haraggal, depresszióval, gyűlölködéssel nem lehetséges.  A segítő lelkek elmenekülnek a negatív energiák közeléből.
Anyukám, te ugye itt vagy, és mindig velünk leszel, vigyázol ránk?