2019. február 2., szombat

Én meg a táncházi toppantós

Amikor Rózsa barátnőm felhívott, hogy elmennék-e vele táncházba, kapásból vágtam rá hogy NEM!
Olyan bánatosan mondta, hogy jó, nem baj,majd megy egyedül, hogy gondolkodóba estem. 
 Ismerem Rózsát több mint húsz éve, tudom, hogy nem a táncház a világa, nem is értettem, miért akar odamenni. Aztán kiderült, hogy a fodrásznője lánya fog hegedülni, amúgy őt sem érdekli olyan nagyon.
Hétkor kezdődött, rajtunk kívül csak a két zenész lányka, meg egy fiatal nő volt a teremben.  Negyedóra múlva kezdtek szállingózni az emberek, lettünk vagy tizenöten.  Aztán elkezdtek egy kicsit zenélgetni, majd a fiatal nő megkért mindenkit, hogy álljon fel , fogja meg a mellette álló kezét, mert most táncolni fogunk.  Hát basszus, ezt a pofára esést!  Mi csak nézelődni jöttünk, meg zenét hallgatni, olyat, amit nem igazán szeretünk, de ugye a fodrásznő lánya játszik, nem illik az első félórában megpattanni.
A tánctanárnő diktálta a lépéseket, egy két há, egy két há toppant, egy két há egy két hát oppant, megfordul, tapsol toppant......
Természetesen magas nyakú pulóverben voltam, a nadrág alatt vastag harisnyanadrág, pár kilót biztos leadtam a nagy ugrabugra közepette.  Közben a lábakat figyeltem, mert nem ment nekem ez a sasszé jobbra, balra, de úgy láttam, másnak sem.
Én már az első szünetben meglógtam volna, de ott volt a fodrásznő is, úgyhogy vártunk még egy kicsit, aztán, mint akik cigizni mennek, kisasszéztunk az épületből.
Izomlázam lett, a talpam is fájt a sok toppantástól, de legalább már tudom, milyen egy táncház.
Nem mintha érdekelt volna bármikor is.

Kép forrása: internet