Túlóra

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, rövid volt a szombat, pihenni akarok. Rengeteget pihenni, főznének rám, mosnának rám,  valaki kitakarítaná a lakást, de alaposan minden szegletét, én meg csak tévéznék meg neteznék, esetleg sétálgatnék kutyival, fényképezgetnék, és nem fájna a hátam, a derekam, nem köhögnék, vagy ha igen, nem pisilném magam össze egy köhintéstől, és persze pénzem az dögivel , túlórát elfelejteném, szombatonként bevásárló túra, na így kellene élni, remélem hallod ott fenn, vagy olvasod ezt, légy szíves intézkedj.

Megint péntek

Nem tudom, mondtam-e már, de nagyon utálok pénteken dolgozni. Szombaton még jobban, de ez szerencsére nem sűrűn fordul elő. Azon kívül a hétfő sem a kedvencem és a csütörtököt is kihagynám, ha lehetne.  A többi napokon egész jól el lennék.
Tulajdonképpen nem is a munkám az, ami olyan borzasztó, inkább a munkatársakat nehéz elviselni. Legalábbis van néhány. akit tudnék nélkülözni.  Habár Kíváncsi kolléganő hülyeségeit már annyira megszoktam, hogy sokszor már hiányzik, ha nem jön. Ez persze sűrűn előfordul, mert vagy táppénzen van, vagy szabadságon. A kettő közt meg a csopvez igyekszik tőle megszabadulni, ezért ha teheti, áthelyezi valahová. Kíváncsi persze hőbörög, sosem mulasztja el megjegyezni, hogy csinálhatná ezt más is, de mindenki leszarja, csak legyen minél távolabb.
Talán Malacpofi az, akit még négy év után se igazán tudtam megkedvelni. Ostoba és primitív, beszélgetni nem lehet vele, csak őróla, és persze csupa jót.... na, ezt nem veszi be a gyomrom. Úgy vagyok vele, hogy aki ennyit dícséri magát, ahhoz én már nem tudok hozzá tenni, ezért nem bólogatok, amikor arról beszél, hogy ő milyen szép, milyen népszerű a fészbukon, meg amúgy is, őt mindenki nagyon szereti. Főleg, mert ronda vörös a képe, és hiába fogyott vagy 25 kilót, akkor is egy marha nagy tenyeres-talpas állat, akit senki sem szeret, de tartanak tőle, mert mocskos szája van, és ha valakire haragszik, annak az Isten irgalmazzon...
Rám például többször haragszik, mint nem, egyszer meg is jegyezte, hogy én csak magam szeretnék lenni a világon, ami nem egészen így van, mert ha nem is vagyok társasági ember, azért elég jól kijövök másokkal.
Na persze nem Malacpofival, de mivel minden ember ő akarna lenni, őt viszont tudnám nélkülözni, ezért jutott erre a bölcs következtetésre.
Na de most itt lesz nekem két teljes nap, amikor is nemlétezőnek tekintem a gyárat meg a primitív buta libákat, mostantól csak töltődöm energiával, csak töltődöm, csak töltődöm.....