2018. január 31., szerda

A vérnyúl


Ez már a második tele Nyuszkónak az udvaron. Teljesen belakta Margit kertjét.  A múltkor valahonnét ide keveredett egy kis cirmos cica.   A hátsó bejáratnál cigiztem, a kis cirmos rám nézett nyávogott párat, aztán besétált a kertbe.   Nyuszkó abban a pillanatban utána rohant, és MEGHARAPTA!   A cica felnyávogott, bebújt a sarokba,  a nyúl meg sakkban tartotta.  Ha nem a szememmel látom, el sem hiszem.   Még egy ilyen oktondi kis állat is védi a saját területét!

2018. január 21., vasárnap

... és ilyen 2018 januárja

A Szilvesztert úgy aludtam át, ahogy egy nyugdíjas nyanyának illik, sőt még Picike is.  Abszolút nem reagált a durrogtatásokra.  ami igazából alig alig volt. Már második éve, hogy az éjféli tűzijáték átkerült január elsejére valamilyen homályos okból kifolyólag, de engem akkor sem érdekelne, ha Húsvétkor tartanák.

Másodikán elslattyogtam mammográfiára, nem voltam vagy nyolc éve.  Pár hónap alatt ez már a harmadik meghívás volt, amúgy is éppen ráértem, hát elmentem. Most egy darabig nincs rá gond.

Harmadikán elkezdtünk dolgozni, közben azon agyaltam, hogy kellene egy új fotel.  Munkatársnőm mondta, hogy ők a Yiskben vettek nagyon olcsón Relax fotelt, kényelmes, divatos, szuper.
Első adandó alkalommal futott a család a Yiskbe fotelt venni.  Már a bejáratnál megutáltam az egészet, hála a flegma arcú műszempillás eladónőnek. Valahogy ordított róla, hogy itt a vevő csak a szükséges rossz. Nagy nehezen kiválasztottuk azt, ami tetszik is, árban is jó, erre  a pénztárnál Műszempilla közölte, hogy ez momentán elfogyott, mert akciós, de ha most kifizetjük, akkor ő megrendeli, és majd valamikor úgy két hét múlva lehet érte menni.  Hát cseszd meg, - gondoltam magamban - van nekem internetem, ha ott megrendelem, már három nap múlva leteszik a szoba közepén, ezért kis hümmögés után megköszöntük, és mentünk tovább.

Aztán vettünk fotelt, tőlünk egy köpésre van egy bútorbolt, az eladó tünemény volt, mindent végigmutogatott, ki is választottunk egyet, de a fiam kitalálta, hogy még nézzünk szét egy másik, szintén közeli boltban.  Hát, itt elég silány volt a választék, az eladónő először le se szart bennünket, aztán, amikor látta, hogy komolyan vásárolni akarunk, akkor meg olyan kétségbeesetten próbált eladni, hogy szinte fájt.  A végén ránk tukmált egy katalógust, és mi sietve távoztunk.  Megvettük a fotelt az előző boltban, pont volt tehertaxi is, pillanatok alatt otthon volt a cucc, és amikor beraktuk a szobába, akkor rájöttem, hogy csak jó lett volna az a hozzá tartozó lábtartó, vagy puff, akár minek is hívják, de az még csak kellett volna, és vissza is mentünk érte.

Épp hogy letudtuk a fotelvásárlást, csörgött a telefon.  A redőnyösöktől hívtak, két nap múlva jönnének.  Ezt még novemberben rendeltem meg, mondták is, hogy csak januárra tudják vállalni, de ebben a dologban csak én hittem.  A családom teljesen elmebajosnak tartott, mert amikor kijött a tulaj lemérni az ablakokat, én ki is fizettem felét, de elismervényt nem kértem.  Vagyis hogy nem adott, "nekünk nevünk van a szakmában" jelszóval sikeresen lebeszélt róla.  Ezért aztán a gyerekeim az utolsó pillanatig meg voltak róla győződve, hogy itten mostan komoly átbaszás esete forog fenn.
Nem így történt, örömmel jelentem, van redőny az összes ablakomon.  Kettőn szúnyogháló is, mobilt kértem, mert az mégiscsak jobb, aztán miután felszerelték az egész hóbelevancot, akkor jutott eszembe, hogy mi a fenének nem kértem hármat. A mobil szúnyoghálót fel lehet engedni, és vígan rázhatom a porolót az utcára, de most már mindegy, ez nem olyan, mint a puff, hogy nem kell, de aztán később csak visszamegyünk érte.

Tegnap felhívtak a UPC-től, mindenféle fölösleges ajánlattal, így hamarosan még gyorsabb lesz az internetünk, habár ez is tökéletes, de lesz a tévéhez valami box, ami HD-t is tud, de nem az én tizennyolc éves tévémen.  De majd valamikor veszünk egy olyat, a doboz már meg van hozzá, ez a lényeg ☺

Ja, és még beadtam a felmondásomat a házkezelőségnél, február elsejétől már más kínlódik a kedves lakókkal, ez a tizennégy hónap éppen elég volt.

2018. január 7., vasárnap

Ilyen volt a december


Volt egy kis hó, volt karácsonyi vásár, nagyon picike, mert az emberek csak forralt bort inni mentek ki, na meg fotózni az új karácsonyi díszkivilágítást.


Később jött új lakó is, akinek kellett volna tároló, mert sok cucca van, de tároló az persze nem volt, mert a B épületből Sokgyerekesék bepakoltak.  Üzentek a házkezelőségről, hogy pakoltassam ki őket, ettől aztán teljesen kiakadtam.  Nem vagyok se hatóság, se atyaisten, úgyhogy gyorsan el is döntöttem, hogy elegem van nekem ebből a házmesterségből, ideje felmondani.  Na nem csak emiatt, ez csak az utolsó csepp volt.  elegem van a sok hülye retardált lakóból,  amikor sorra jönnek egymásra árulkodni.  Csak tudnám, mégis mit várnak tőlem?  Majd oda megyek, és csatt egy füles, mert kitetted a szemetet az ajtód elé?  Csatt egy füles, mert a folyosón szárítod a ruhádat, a lépcsőkorláton a szőnyegedet?   Némelyik képes végigjárni a tárolókat, és jön panaszra, hogy mi minden limlomot tartanak benne. Közöm hozzá?  Már mondtam, hogy nekem majd akkor szóljanak, ha a vadkender veri a plafont, akkor majd intézkedek, addig meg leszarom. A tároló azért van, hogy tároljanak benne dolgokat.  Arra lenne meg az eszük, hogy a karácsonyfájukat a kijelölt lerakóhelyre  tegyék, de nem, leteszik a szemétgyűjtő konténer elé, pedig csak kb. tíz méterrel kellene arrább vonszolni, szarnak rá, majd a hülye gondnok elviszi.  Hát csinálja, akinek hat anyja van, én biztos, hogy nem,  az utódom az meg nem lesz szívbajos odamondogatni, ha valami nem tetszik neki.
Pont olyan lesz, mint amilyet ez a ház megérdemel..