Karácsony után.

Telnek a napok észrevétlen.  Szinte január óta ezt az egy hetet várom, amikor itthon lehetek.  A karácsonyi családi káosz után tegnap összerámoltam, aztán hirtelen olyan nagy és üres lett a lakás. Néztünk össze másodszülöttemmel, nagyon csönd van itt!  Amikor itt voltak, akkor mindenki feszült és nyűgös volt, most meg alig mentek el, már hiányoznak. Egyedül Picike volt boldog. Napokig a fal mellett sertepertélt leszegett fejjel,  mint egy árva gyerek, még fogyott is valamicskét. Most fülig érő szájjal dobta magát a hátára, a hasát vakartatni. Aztán este bekapcsoltam a tévét, a Gyilkos elmék alatt jöttem rá, hogy nagyon nagyon hétköznap van, és már a jövő héten ilyenkor újra csak munka után nézhetem ezt a sorozatot.

Bevásárlás

A világvégét sikerült túlélni, de itt van még a Karácsony!
Tegnap elromlott a billentyűzetem, másodszülöttem kitalálta, hogy menjünk a Tescóba, ott mindent megvehetünk.  Hát menjünk, kaja is kellene még.
Bevásárolni kicsi gyerekkel sem semmi, de felnőttel egyenesen tragédia. Én végigszenvedtem, hogy billentyűzetet válogat, közben tudtam, hogy úgyis azt vesszük meg, amit az újságban láttunk.  Aztán még kivártam azt a háromnegyed órát, amíg kiválaszt magának egy számítógépes játékot, ami nagyon szuper, ehhez képest nagyon olcsó, csak éppen, mint itthon kiderült, nagyon oroszul van. Lehet még választani lengyel nyelvet is, de gyerekemnek egyik sem jött be, ahhoz meg már késő volt, hogy visszavigye.
Kellett még energiatakarékos izzó, na itt elvesztünk a lumenek közt, mert valamit valahol olvastam én erről, de már csak annyi maradt meg, hogy kábé ezer lumen, ami jó a szobába. Éjjeli lámpába meg a fene tudja. Másodszülöttem elmagyarázta, miért jobb a ledes izzó, mint a sima energiatakarékos, igaz, egy ezressel több, de megtérül. Ezt még többször elmondta, aztán nem vettünk izzót, kaja után néztünk.  Itt már a gyerekem elkezdett hisztizni: mit válogatsz? tudod már hogy mit főzöl? oda minek megyünk, mit akarsz ott venni? ott már voltunk, minek megyünk még egyszer?
A Nagymama lekvárjánál éreztem azt, hogy fejbe vágom úgy, hogy rögtön leszázalékolják, érezhette a veszélyt, mert újfent elment izzót venni, addig én nyugodtabban nézelődhettem.
Hazafelé már dög fáradt voltam, és igazából főzni sem volt már kedvem, meg nem is igen vettünk ehető dolgokat, van viszont új billentyűzetem, ledes izzónk, Zewa papírzsepink, meg ilyenek.
Egyébként a Karácsony a szeretet ünnepe, hát szeressetek akkor is, ha paprikás krumplit főzök!

Világvége előtt egy nappal

Már ebben sem hiszek. 

Kutyasors

Annyira irigyelni szoktam Picikét, amikor hajnalok hajnalán, hóesésben, fagyos szélben dolgozni megyek. Ő bezzeg visszabújik a jó meleg paplan alá, egész nap csak heverészik, még pisilni is csak nagy könyörgésre hajlandó, ha fázik a kis segge.
Aztán ma délután, amikor a lépcsőházban lefejelte a biciklipedált, rájöttem, hogy nem is olyan könnyű kiskutyának lenni.

Még majdnem három hét...

Ennyit kell még dolgozni, utána Hawaii! Annyit lustálkodok, amennyit csak bírok. Meg netezek, meg fényképezek, kutyát sétáltatok, filmet nézek a tévében, meg ilyenek. Előtte van ez a világ vége, pont december 21-én,16 nap múlva, nem kéne pont akkor, amikor már nem kell dolgozni.
Ja, amúgy véglegesítettek, de még papírt nem láttam, csak a bennfentesebb munkatársnők mondták, hát nem vagyok beájulva, nekem szerződéssel is jó volt, legalább álmodozhattam arról, hogy legközelebb nem írom alá, mert találok normális munkahelyet.
Igazából így is bármikor otthagyhatom, csak az a csudajó munkahely még hiányzik hozzá.