Családi mozidélután

Pénteken alig volt munkánk, elküldtek szabadságra.  Eszembe jutott, hogy a gyerekem olyan régóta álmodozik arról, hogy családilag, együtt megnézünk egy filmet a számítógépén. Na, most itt a jó alkalom!
Ági munkatársnőm az utóbbi időkben emlegette az Eszeveszett birodalmat, hogy az milyen jó kis rajzfilm, szerinte teljesen úgy nézek ki, mint Yzma, a főboszorkány.  Ezen kapásból megsértődtem, de kíváncsi is voltam, ezért letöltettem gyerekkel, aztán nézzük na!
Csakhogy nem úgy van az, ahogy Móricka elképzeli!  Először is a számítógépet ki kell hozni a nagyszobába, mert másodszülöttem szerint csak ott látom jól.  A monitor a tévé helyén lenne a legjobb, addig a tévét levesszük.  Kezdett a hajam az égnek állni, főleg, ha arra gondoltam, hogy a gyerkőc gépe körül milyen állapotok lehetnek.  Ott ugyanis tilos nekem porszívózgatni, mert mindenféle fontos dolgok  lehetnek leesve, meg amúgy se jó dolog, ha a zsinórokat piszkálgatom.  Aztán a számítógép kikerült, mentem a porszívóval, erre gyerekem mondja, ha már úgyis takarítok, akkor kihúzza az ágyát is.  Ajajj, ott aztán még halott német katona is volt.  Hosszadalmas szemétválogatás után kiporszívóztam ott is, aztán még az ágyneműtartót is, és akkor a kisfiam azt mondja, ha már így hozzáfogtunk, akkor átrendezné a szobáját....
Mire végeztünk, csakugyan úgy néztem ki, mint Yzma, a varázslónő, és háromszor is azt kívántam, lennék inkább a gyárban, ez pedig nem semmi, mert öt év alatt sose jutott ilyesmi az eszembe.  Aztán végre sikerült megnézni a filmet, ami nem is volt olyan kiugróan jó, de legalább kipihentem a nagytakarítást.

Kulcs

Gyerekem elment itthonról kávézni a haverjával.  Jó, hogy egy kicsit egyedül vagyok, legalább tudok írogatni.  Ha itthon van, zavarja az írógép kopácsolása, odapislog a monitorra, morgolódik,  nem szereti, ha  blogolok. 
Most végre enyém a terep, időm is van, pötyöghetek kedvemre, de előbb kimegyek elszívni egy cigit.  Azaz kimennék, de sehol sem találom a kulcsomat.  Keresgélem össze vissza, se az enyém, se drága gyermekemé sehol, az ajtó zárva, a kutya itt toporog, menne ő is pisilni.  Az igaz, hogy rá szoktam szólni, hogy kulcsot vigyen, de nem az összesre gondoltam.  Telefonálhatnék neki, de annyira nem vészes, amúgy sem szokott sokáig elmaradni.  Aztán eszembe jutott, hogy valahol van egy tartalék kulcs, na akkor keressük meg!
És megvan!  És kimegyünk a lakásból!  És elszívom a cigit, Picike pisil, és újra kerek a világ.

Karácsony esti kirakat

Ezt a képet még Karácsony este csináltam. Sétálgattunk a városban a családdal, nézegettük az ünnepi kirakatokat, és hirtelen ihletem lett, ami mostanában elég ritka.  Keveset fényképezek, viszont azt a párat, ha felteszem az Indafotóra, biztos, hogy beválogatják a kezdőlap képei közé.  Nem tudom, mivel érdemeltem ki, olyan sok jó kép van ott, volna miből válogatni.  Persze örülök a sikernek, még ha picurka is, de mégis csak észre vesznek.

Ember tervez

Isten végez, tartja a mondás.  Néha irigylem azokat, akik  elhatároznak valamit, és az úgy is lesz, ha törik, ha szakad.  Néha viszont sajnálom őket, unalmas lehet az életük, ha esélyt sem adnak semmi váratlan történésnek.
Nálunk ebben nincs hiány.  Ha elhatározok valamit, az biztos, hogy másként lesz.
Például az előző bejegyzésemben említett két hét szabadság....
De egy egyszerű szilveszteri ebéd sem úgy működik nálunk, mint másutt.  Kigondoltam, hogy malachúst sütök krumplipürével, meg lesz lencseleves.  El is készítettem mindet, ebben nem is volt hiba.  Egy kiló húst akartam venni, másfél kilóra sikeredett.  Na, ez legalább szombatig kitart, gondoltam én, ismerve finnyás fiacskámat, aki ha egy kicsit is kövér a hús, akkor már nem eszik belőle.  Igaz, ez nem volt kövér, csak bőrös....
Szépen lefóliáztam a tepsit mielőtt betettem a sütőbe, mert így olvastam a neten, meg utálom, ha durrog, és mindent összefröcsög.  Egy jó óra múlva megnéztem, akkor már puha is volt a hús, viszont elég szépen összeesett.  Hát ez szombatig nem lesz elég, de csütörtökig biztosan, akkor úgyis dolgozok, legalább munka után nem kell főzni, legfeljebb egy kis krumplit sütök mellé.
Aztán egyszer csak kész lett az ebéd, ettünk, utána elmentünk sétálni egyet a fiammal, aztán még elvittem a kutyát is levegőzni, eltelt a délután, és nemsokára eljött a vacsorának az ideje, de a malacsültből már alig alig volt, lencseleves annál több....  és akkor még csak kedd volt, Szilveszter napja, ami azt jelenti, hogy szerdán, azaz ma is főzni kell valamit, pedig az év első napját sem így terveztem.
Persze, azért nem szakadtam bele, sütöttem kenyérlángost, aztán csak interneteztem, tévéztem, pihengettem, holnap már úgyis menni kell dolgozni, még ha csak arra az egy napra is, de akkor sem örülök neki olyan nagyon.