Isten végez, tartja a mondás. Néha irigylem azokat, akik elhatároznak valamit, és az úgy is lesz, ha törik, ha szakad. Néha viszont sajnálom őket, unalmas lehet az életük, ha esélyt sem adnak semmi váratlan történésnek.
Nálunk ebben nincs hiány. Ha elhatározok valamit, az biztos, hogy másként lesz.
Például az előző bejegyzésemben említett két hét szabadság....
De egy egyszerű szilveszteri ebéd sem úgy működik nálunk, mint másutt. Kigondoltam, hogy malachúst sütök krumplipürével, meg lesz lencseleves. El is készítettem mindet, ebben nem is volt hiba. Egy kiló húst akartam venni, másfél kilóra sikeredett. Na, ez legalább szombatig kitart, gondoltam én, ismerve finnyás fiacskámat, aki ha egy kicsit is kövér a hús, akkor már nem eszik belőle. Igaz, ez nem volt kövér, csak bőrös....
Szépen lefóliáztam a tepsit mielőtt betettem a sütőbe, mert így olvastam a neten, meg utálom, ha durrog, és mindent összefröcsög. Egy jó óra múlva megnéztem, akkor már puha is volt a hús, viszont elég szépen összeesett. Hát ez szombatig nem lesz elég, de csütörtökig biztosan, akkor úgyis dolgozok, legalább munka után nem kell főzni, legfeljebb egy kis krumplit sütök mellé.
Aztán egyszer csak kész lett az ebéd, ettünk, utána elmentünk sétálni egyet a fiammal, aztán még elvittem a kutyát is levegőzni, eltelt a délután, és nemsokára eljött a vacsorának az ideje, de a malacsültből már alig alig volt, lencseleves annál több.... és akkor még csak kedd volt, Szilveszter napja, ami azt jelenti, hogy szerdán, azaz ma is főzni kell valamit, pedig az év első napját sem így terveztem.
Persze, azért nem szakadtam bele, sütöttem kenyérlángost, aztán csak interneteztem, tévéztem, pihengettem, holnap már úgyis menni kell dolgozni, még ha csak arra az egy napra is, de akkor sem örülök neki olyan nagyon.
Nálunk ebben nincs hiány. Ha elhatározok valamit, az biztos, hogy másként lesz.
Például az előző bejegyzésemben említett két hét szabadság....
De egy egyszerű szilveszteri ebéd sem úgy működik nálunk, mint másutt. Kigondoltam, hogy malachúst sütök krumplipürével, meg lesz lencseleves. El is készítettem mindet, ebben nem is volt hiba. Egy kiló húst akartam venni, másfél kilóra sikeredett. Na, ez legalább szombatig kitart, gondoltam én, ismerve finnyás fiacskámat, aki ha egy kicsit is kövér a hús, akkor már nem eszik belőle. Igaz, ez nem volt kövér, csak bőrös....
Szépen lefóliáztam a tepsit mielőtt betettem a sütőbe, mert így olvastam a neten, meg utálom, ha durrog, és mindent összefröcsög. Egy jó óra múlva megnéztem, akkor már puha is volt a hús, viszont elég szépen összeesett. Hát ez szombatig nem lesz elég, de csütörtökig biztosan, akkor úgyis dolgozok, legalább munka után nem kell főzni, legfeljebb egy kis krumplit sütök mellé.
Aztán egyszer csak kész lett az ebéd, ettünk, utána elmentünk sétálni egyet a fiammal, aztán még elvittem a kutyát is levegőzni, eltelt a délután, és nemsokára eljött a vacsorának az ideje, de a malacsültből már alig alig volt, lencseleves annál több.... és akkor még csak kedd volt, Szilveszter napja, ami azt jelenti, hogy szerdán, azaz ma is főzni kell valamit, pedig az év első napját sem így terveztem.
Persze, azért nem szakadtam bele, sütöttem kenyérlángost, aztán csak interneteztem, tévéztem, pihengettem, holnap már úgyis menni kell dolgozni, még ha csak arra az egy napra is, de akkor sem örülök neki olyan nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése