Fizetésnap

Jobb helyeken nem is jegyzik, nálunk, csóró melósoknál nagy esemény ez.  Munka után első a pénzkiadó automata, utána befizetjük a csekkeket, és ha marad még valami, akkor bevásárlás.
Igen, de ma hajnal kettőtől fél tizenegyig dolgoztam.  Még nem volt a pénz a számlán, így hát hazajöttem, elvittem a kutyát egy rövid egészségügyi sétára, utána főztem szilvás gombócot, majd lefeküdtem aludni.
Az exem már tegnap eljött szólni, hogy kellene neki kölcsön egy kis mani, ami nem meglepő, mert minden fizetéskor megjelenik, csak az a bosszantó, hogy hamarébb megérkezik, mint a pénz a számlámra.
Ahogy ma is.  Éppen aludtam, nem is kopogott sokáig, de a kutya ugatott, felébredtem. Kicsit még pihentem, aztán felkeltem, hogy kimenjek rágyújtani.  Exuram abban a pillanatban ott volt, kénytelen voltam elslattyogni a bankhoz.
Ilyenkor megy fel bennem a pumpa, mert ha valaki tudja, mi a csóróság,  az én vagyok, de amikor ki vagyok nyúlva a fáradtságtól, akkor szeretném felrúgni úgy, hogy zúgva szálljon, mint a győzedelmi zászló.  Nem mintha nem adná meg, de elegem van abból, hogy mindenkin nekem kell segíteni, holott én is igen csak cefetül állok.  Ha a fiam nem lakna itthon, már  rég éhen pusztultam volna.  Igaz, ő is ott Pesten, az albérletben.
Fél fizetésem a banké, a maradékból kifizetem a rezsit.  Amit a gyerek hazaad, abból meg próbálunk megélni.  Na meg ott az öcsém, akit egy hónapban egyszer, fizetés után meglátogatok, viszek egy kis túlélő csomagot, ott hagyok egy-két ezer forintot, amivel nincs igazán kisegítve, de legalább jó embernek érezhetem magamat....