Picike és a plüsskutya

Elkésve

Elviselhetetlen volt a tegnapi meleg. A gyárban még csak oké, mert hűtenek ránk, de az utcán...
Nem is főztem, vittem ebédet, és megpróbáltam kibírni hazáig ájulás nélkül.

Este sikerült elszundítani, de éjfélkor gyerekem megéhezett, felébredtem arra, hogy motoszkál a konyhában. Innentől alvás semmi, reggel fél négyre kellett menni, kettő húszkor megszólal az ébresztő, és csak forogtam az ágyban. A levegő nem mozdult. Odakint egy bagolyfióka visítozott, majd egy óra körül, ahogy feltámadt a szél, abbahagyta. Azon gondolkoztam, hogy az ágak hullámzása ringatta-e el, vagy egy ideges környékbeli csapta fejbe egy husánggal. Akár hogy is, csend lett. Bekapcsoltam a tévét, és sikerült elaludni. Egészen három óráig. A gyerek ébresztője riasztott fel, az enyémet elfelejtettem bekapcsolni. Nem is bántam olyan nagyon, egyszer velem is előfordulhat.

Ma már elviselhető a klíma, ahogy hazajöttem, rögtön kinyitottam az összes ablakot. Az egyik párkányon találtam egy kis fehér plüsskutyát, rózsaszín szalaggal a nyakában.
Csak tudnám, ki tehette oda?

Este van

Végre itthon, egyedül! Az éjszaka kellemesen hűvös, Picikét megsétáltattam, aztán nyugodtan leülhettem a gép elé, leklikkelni a reklámokat. Gyerek éjszakás, nem kell könyörögni a zsinórért. Tegnap nem dolgozott, este, ahogy hazaértem, még játszott valami online játékot. Kimentem a lépcsőházba elszívni egy cigit, Misi szomszéd is kint volt. Beszéltünk pár szót, megemlítettem, hogy éppen az internet zsinórjára várok. Misi szomszéd rögtön tudta a tutit: Wifi a megoldás! Náluk is az van, és azóta szent a béke. Lehet, hogy igaza van, érdemes lenne utána járni.
Este, ahogy hazafelé jöttem, éppen fújták a fákat valami permettel, levéltetű ellen. Nem mintha használna, mert ronda tetves a fák jó része, viszont az ablakokat alaposan belocsolták azzal a büdös, ragacsos vacakkal. Tavaly éppen aludtam, amikor permeteztek, az ablak nyitva,  a nyakam közé kaptam az egész malajt,  az éjszaka kellős közepén kezdhettem csutakolni magam, viszont én legalább nem lettem levéltetűs.

Vissza a valóságba

Hajnalban felébredtem, és az első gondolatom az volt, hogy ma van a szabadságom utolsó napja, holnap ilyenkor már dolgozok. Reggel fél négykor már a jeges pokolban várom a műszak végét.
Igazából teljesen el is felejtettem a gyárat ez alatt a pár nap alatt - erre gondoltam tegnap délután kutyasétáltatás közben, amikor  Kíváncsi munkatársnőbe botlottam. Gyorsan elhadarta a napi sérelmeit, én meg siettem elköszönni, elég lesz nekem holnap egész nap a problémáit hallgatni.
Egyébként a lekvárom elég hígacska lett, én azt hittem, ez még az üvegben majd sűrűsödik, de úgy látszik, mégsem.
Nem baj, így is elfogy.

Baracklekvár

Emlékszem, néhány éve a lányom felhívott, hogy főzött egy üveg málnalekvárt. Én akkor kinevettem, ki az a hülye, aki egy üveg lekvárt főz ? Ráadásul elejtette, amikor bevitte a szobába megmutatni a férjének, tehát nem lett egyetlen üveg lekvárja sem.  Egyszer aztán megkérdeztem Háziasszony munkatársnőt, főzött-e már pár üveg lekvárt?
- Naná, még egyet is! - jött a válasz.
Akkor pedig biztosan szoktak kevés lekvárt főzni, mert Háziasszony mindenben szuper, mesterszakács, mestercukrász, amihez nyúl, az arannyá válik, amit ő mond, az szentírás, amit ő tesz, az etalon.
Szóval, elkezdte piszkálni a fantáziámat ez a dolog, de ennél tovább nem is jutottam, mostanáig.
Tegnap este aztán becsöngetett a szomszéd néni, megkérdezte, volna e pár dunsztos üvegem fölösleges, mert elszámolta magát, és az övé kevés lett. Természetesen volt, össze is szedtem neki a nagyokat mindet, három kicsit tartottam meg, ha valamire kellene....
Már a kádban voltam, amikor csöngettek. Gyerek nyitott ajtót, aztán bekiabált, hogy kaptunk egy csomó barackot. Volt vagy három kilónyi, a néninek valahol van egy kis kertje, ott termett.
A barack nem volt jó ízű, na de lekvárnak lehet, hogy jó lenne, itt az ideje kipróbálni.
Rákerestem a neten, hogy is megy az ilyesmi, aztán forráztam, hámoztam, összenyomkodtam, lehaboztam, kavargattam. Közben gyanús volt, hogy kevés az a három kis üveg, ezért kiöntöttem a lenmagot zacskóba, aztán még a szomszédasszonytól is kértem egy jó nagy dunsztost. Két órás főzés után kezdett sűrűsödni a massza, és ahogy főtt, egyre kevesebb lett. A végén két kis üveget sikerült megtölteni. Ezért dolgoztam fél napot! Gyerek nem értette, mi bajom van.
- Tudod mennyibe kerülne ez a két üveg a Tescóban?
Hát ez igaz, az ízéről nem is beszélve, ég és föld a különbség a bolti, meg e közt. Piszkálja is a fantáziámat, legszívesebben kivenném a dunsztból, és megenném az egészet.
Azért remélem, kibírom, és legalább pár hetet megér felbontás nélkül, mégis csak ez életem első lekvárja.

Kép innen:http://www.stahl.hu/hu/recept/desszert/Vanilias_baracklekvar

Szombat volt és 13.

Csak annyit tudtam, hogy szombat van, és fél kilenc. Ilyen sokáig régen nem aludtam már, csúszásba is kerültem az idővel, de bevásárlás közben azért időt szakítottam arra, hogy feladjam a lottómat. Vettem egy "Kávészünet" sorsjegyet is, amin nyertem négyszáz forintot.  Ezért kértem még két sorsjegyet, amin  nem nyertem, és ekkor még csak kezdődött a napom.

Gyerek dolgozott egész nap, ezért nem volt sürgős a főzés. Hozzáfogtam takarítani, az ágyneműt meg bevágtam a mosógépbe.  Nem telt el fél óra, amikor hallom, hogy a víz zubog kifelé a gépből, ráadásul hideg is. Nézem a beállítást, fél órás mosást indítottam el, hideg vízzel.  Na, ez sem fordult még velem elő, de mindegy, megvártam, amíg lejár a program, aztán újra indítottam egy rendes mosást, közben szívtam a fogam az elprédált víz és mosószer miatt. Ja, és persze az egész cucc árammal működik.

Késő délután volt, amikor hozzáfogtam kenyérlángost sütni, mire jön haza a gyerekem, legyen neki finom vacsi, meg másnap megyek az öcsémhez, gondoltam, neki is viszek,  mert szereti.
Ahogy megkelt a tészta, elővettem az akciósan vásárolt sütőpapírt, -mert minek is mosogassak- és kiterítettem a sütőlemezre.  Már az gyanús volt, hogy a tésztát nem tudtam elsimítani, ragadt a papírhoz, de arra gondoltam, ha megsül, akkor majd elválik..... , na, ez az, ami nem jött be.  A tészta alja hozzá sült a papírhoz.  Legszívesebben kivágtam volna az egészet a kukába, de gondoltam, megvárom, amíg gyerekem hazaér, hátha kiderül, papírral szereti a legjobban a kenyérlángost, vagy valami ilyesmi.
Hát nem történt csoda, nem szereti a papírt az én kicsi fiam, ezért levágta az alját, ami valamit lendített a dolgon, de a legjobb, ropogós rész ment ki a szemétbe.

Hajnali ötkor felébredtem, és eszembe jutott a tegnapi elcseszett nap.Ritka, hogy ennyi szarság összejöjjön, főleg olyan dolgokból, amik rutinnak számítanak.  És akkor eszembe jutott, hogy 13.-a volt.
Hát ezért! Kezdtem megnyugodni, amikor is eljutott a tudatomig, hogy egy riasztó visít a közelben már jó ideje. Nem is tudtam tovább aludni, gyerek is készülődött munkába. Felkeltem, tettem a dolgom, a riasztó még mindig szólt. Reggel nyolc körül egy másik is bekapcsolódott, de az nem sokáig tartott.

Fél kilenckor Misi szomszéd megjegyezte, hogy ezért nagyon meg lehetne büntetni a riasztó tulajdonosát, én meg annyit mondtam rá, nyugodtan ki lehet rabolni bárkit, ennyit érnek a riasztók. Misi szomszéd, aki amúgy biztonsági őr, és ezt kritikának vette, gyorsan közölte, neki semmi köze semmihez, mindjárt indul a busza, utazik valahová.  Talán mondta is, hogy hová, de az én buszom is indult, mentem az öcsémhez, és közben a riasztót is kikapcsolta valaki, úgy délelőtt kilenc körül.

Még jó, hogy már tizennegyedike van!

Ha jön a tesó

Húúúúú, fárasztó hétvégén vagyok túl, de túl vagyok.
Jött az öcsém, ahogy ígérte.  Örültem, hogy végre kimozdul otthonról, habár tudtam, ha vendég van, akkor nekem nincs túl jó éjszakám. A rekamié elég rövid ahhoz, hogy kinyújtsam a lábaimat, egész éjjel szenvedek. A lakás kicsi, ha jön a családból valaki, az én helyemen alszik, én meg nyomorgok. Ezt még ki is lehetne bírni, ha az öcsém nem szeretne rengeteget beszélni. És nem csak nappal, éjjel is. Mivel nem tud aludni, ül a sötétben az ágy szélén, és ha megmozdulok álmomban, akkor úgy gondolja, ébren vagyok, és akkor közli, hogy nem akar zavarni, de ezt még elmondja....    Egész nap mondta, egy filmet sem tudtam megnézni, mert mondta, mondta, mondta, ....  milyen filmeket látott, kik voltak a főszereplők,  minden film ugyanarra a sablonra készült.....  én csak pihenni szerettem volna, kikapcsolódni a heti kemény robot után, leszarom a kaptafákat és sablonokat, nevetni akarok, happy endet akarok, de ezt  fölöslegesen is magyaráztam volna el.
A lányomnak persze hiába panaszkodtam, azt mondta, kibírhattam volna ezt a kis időt nyavalygás nélkül, szegény ott van egyedül, senki sincs, akihez szólhatna, legalább ilyenkor kibeszélheti magát.  Csakhogy nekem eszembe jutott a gyerekkorunk, amikor is elég ritkán voltunk együtt, de egyszer bekentem a száját Technokol Rapiddal,  pedig akkor még nem volt magányos, és én sem voltam nyűgös öregedő nő.
A fiam csak annyit mondott a panaszaimra, hogy legalább meggondolod, mikor hívod el megint.  Pedig el fogom hívni, mert akár mennyire zavaró is a rengeteg szóáradat, azok a történetek, amiket már sokszor hallottam, és mindig a múltban játszódnak, mindig csak volt, és  semmi olyan, hogy lesz, vagy szeretném, ha lenne, szóval semmi jövőkép,  -  fárasztó, na!   - de mégis csak az öcsém, és szüksége van arra, hogy időnként kimozduljon a négy fal közül, legyenek élményei.
Talán egyszer jövőképe is lesz, nagyon szeretném, ha lenne, mert nincs annál szánalmasabb, ha valaki csak a múltjában él.
 Akinek nincsenek álmai, tervei, annak nincs jövője, nem él, csak vegetál. 
Szeretném, ha az öcsém célokat látna maga előtt.

El, valamerre.....

A szemem majd le ragad, hajnali fél háromkor keltem, hogy fél négytől csirkemellet csíkozhassak a KFC- nek.  Eleinte útáltam azokat az embereket, akik éjjel alszanak vagy buliznak, aztán másnap rohhannak  csirkeburgert zabálni, de azt hiszem, nem ők a hibásak, hogy rabszolga vagyok napi tíz órában, mert én is megveszem a  más rabszolgák által gyártott félkész, vagy kész kaját, mert csak erre marad időm meg energiám.  Közben várom a csodát, egyszer majd lesz ez másként is, nem kell kimerítő munkát végeznem, azt csinálom, amit szeretek.

 Na nem sikló ernyőzni, azt nem próbálnám ki, de lefényképeztem, mert érdekesnek találtam. Szívesen fényképeznék más csodákat is, jó lenne utazgatni, világot látni, lefényképezni mindent, de most például egy jó alvás minden vágyam.