Húúúúú, fárasztó hétvégén vagyok túl, de túl vagyok.
Jött az öcsém, ahogy ígérte. Örültem, hogy végre kimozdul otthonról, habár tudtam, ha vendég van, akkor nekem nincs túl jó éjszakám. A rekamié elég rövid ahhoz, hogy kinyújtsam a lábaimat, egész éjjel szenvedek. A lakás kicsi, ha jön a családból valaki, az én helyemen alszik, én meg nyomorgok. Ezt még ki is lehetne bírni, ha az öcsém nem szeretne rengeteget beszélni. És nem csak nappal, éjjel is. Mivel nem tud aludni, ül a sötétben az ágy szélén, és ha megmozdulok álmomban, akkor úgy gondolja, ébren vagyok, és akkor közli, hogy nem akar zavarni, de ezt még elmondja.... Egész nap mondta, egy filmet sem tudtam megnézni, mert mondta, mondta, mondta, .... milyen filmeket látott, kik voltak a főszereplők, minden film ugyanarra a sablonra készült..... én csak pihenni szerettem volna, kikapcsolódni a heti kemény robot után, leszarom a kaptafákat és sablonokat, nevetni akarok, happy endet akarok, de ezt fölöslegesen is magyaráztam volna el.
A lányomnak persze hiába panaszkodtam, azt mondta, kibírhattam volna ezt a kis időt nyavalygás nélkül, szegény ott van egyedül, senki sincs, akihez szólhatna, legalább ilyenkor kibeszélheti magát. Csakhogy nekem eszembe jutott a gyerekkorunk, amikor is elég ritkán voltunk együtt, de egyszer bekentem a száját Technokol Rapiddal, pedig akkor még nem volt magányos, és én sem voltam nyűgös öregedő nő.
A fiam csak annyit mondott a panaszaimra, hogy legalább meggondolod, mikor hívod el megint. Pedig el fogom hívni, mert akár mennyire zavaró is a rengeteg szóáradat, azok a történetek, amiket már sokszor hallottam, és mindig a múltban játszódnak, mindig csak volt, és semmi olyan, hogy lesz, vagy szeretném, ha lenne, szóval semmi jövőkép, - fárasztó, na! - de mégis csak az öcsém, és szüksége van arra, hogy időnként kimozduljon a négy fal közül, legyenek élményei.
Talán egyszer jövőképe is lesz, nagyon szeretném, ha lenne, mert nincs annál szánalmasabb, ha valaki csak a múltjában él.
Akinek nincsenek álmai, tervei, annak nincs jövője, nem él, csak vegetál.
Szeretném, ha az öcsém célokat látna maga előtt.
Jött az öcsém, ahogy ígérte. Örültem, hogy végre kimozdul otthonról, habár tudtam, ha vendég van, akkor nekem nincs túl jó éjszakám. A rekamié elég rövid ahhoz, hogy kinyújtsam a lábaimat, egész éjjel szenvedek. A lakás kicsi, ha jön a családból valaki, az én helyemen alszik, én meg nyomorgok. Ezt még ki is lehetne bírni, ha az öcsém nem szeretne rengeteget beszélni. És nem csak nappal, éjjel is. Mivel nem tud aludni, ül a sötétben az ágy szélén, és ha megmozdulok álmomban, akkor úgy gondolja, ébren vagyok, és akkor közli, hogy nem akar zavarni, de ezt még elmondja.... Egész nap mondta, egy filmet sem tudtam megnézni, mert mondta, mondta, mondta, .... milyen filmeket látott, kik voltak a főszereplők, minden film ugyanarra a sablonra készült..... én csak pihenni szerettem volna, kikapcsolódni a heti kemény robot után, leszarom a kaptafákat és sablonokat, nevetni akarok, happy endet akarok, de ezt fölöslegesen is magyaráztam volna el.
A lányomnak persze hiába panaszkodtam, azt mondta, kibírhattam volna ezt a kis időt nyavalygás nélkül, szegény ott van egyedül, senki sincs, akihez szólhatna, legalább ilyenkor kibeszélheti magát. Csakhogy nekem eszembe jutott a gyerekkorunk, amikor is elég ritkán voltunk együtt, de egyszer bekentem a száját Technokol Rapiddal, pedig akkor még nem volt magányos, és én sem voltam nyűgös öregedő nő.
A fiam csak annyit mondott a panaszaimra, hogy legalább meggondolod, mikor hívod el megint. Pedig el fogom hívni, mert akár mennyire zavaró is a rengeteg szóáradat, azok a történetek, amiket már sokszor hallottam, és mindig a múltban játszódnak, mindig csak volt, és semmi olyan, hogy lesz, vagy szeretném, ha lenne, szóval semmi jövőkép, - fárasztó, na! - de mégis csak az öcsém, és szüksége van arra, hogy időnként kimozduljon a négy fal közül, legyenek élményei.
Talán egyszer jövőképe is lesz, nagyon szeretném, ha lenne, mert nincs annál szánalmasabb, ha valaki csak a múltjában él.
Akinek nincsenek álmai, tervei, annak nincs jövője, nem él, csak vegetál.
Szeretném, ha az öcsém célokat látna maga előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése