Csak annyit tudtam, hogy szombat van, és fél kilenc. Ilyen sokáig régen nem aludtam már, csúszásba is kerültem az idővel, de bevásárlás közben azért időt szakítottam arra, hogy feladjam a lottómat. Vettem egy "Kávészünet" sorsjegyet is, amin nyertem négyszáz forintot. Ezért kértem még két sorsjegyet, amin nem nyertem, és ekkor még csak kezdődött a napom.
Gyerek dolgozott egész nap, ezért nem volt sürgős a főzés. Hozzáfogtam takarítani, az ágyneműt meg bevágtam a mosógépbe. Nem telt el fél óra, amikor hallom, hogy a víz zubog kifelé a gépből, ráadásul hideg is. Nézem a beállítást, fél órás mosást indítottam el, hideg vízzel. Na, ez sem fordult még velem elő, de mindegy, megvártam, amíg lejár a program, aztán újra indítottam egy rendes mosást, közben szívtam a fogam az elprédált víz és mosószer miatt. Ja, és persze az egész cucc árammal működik.
Késő délután volt, amikor hozzáfogtam kenyérlángost sütni, mire jön haza a gyerekem, legyen neki finom vacsi, meg másnap megyek az öcsémhez, gondoltam, neki is viszek, mert szereti.
Ahogy megkelt a tészta, elővettem az akciósan vásárolt sütőpapírt, -mert minek is mosogassak- és kiterítettem a sütőlemezre. Már az gyanús volt, hogy a tésztát nem tudtam elsimítani, ragadt a papírhoz, de arra gondoltam, ha megsül, akkor majd elválik..... , na, ez az, ami nem jött be. A tészta alja hozzá sült a papírhoz. Legszívesebben kivágtam volna az egészet a kukába, de gondoltam, megvárom, amíg gyerekem hazaér, hátha kiderül, papírral szereti a legjobban a kenyérlángost, vagy valami ilyesmi.
Hát nem történt csoda, nem szereti a papírt az én kicsi fiam, ezért levágta az alját, ami valamit lendített a dolgon, de a legjobb, ropogós rész ment ki a szemétbe.
Hajnali ötkor felébredtem, és eszembe jutott a tegnapi elcseszett nap.Ritka, hogy ennyi szarság összejöjjön, főleg olyan dolgokból, amik rutinnak számítanak. És akkor eszembe jutott, hogy 13.-a volt.
Hát ezért! Kezdtem megnyugodni, amikor is eljutott a tudatomig, hogy egy riasztó visít a közelben már jó ideje. Nem is tudtam tovább aludni, gyerek is készülődött munkába. Felkeltem, tettem a dolgom, a riasztó még mindig szólt. Reggel nyolc körül egy másik is bekapcsolódott, de az nem sokáig tartott.
Fél kilenckor Misi szomszéd megjegyezte, hogy ezért nagyon meg lehetne büntetni a riasztó tulajdonosát, én meg annyit mondtam rá, nyugodtan ki lehet rabolni bárkit, ennyit érnek a riasztók. Misi szomszéd, aki amúgy biztonsági őr, és ezt kritikának vette, gyorsan közölte, neki semmi köze semmihez, mindjárt indul a busza, utazik valahová. Talán mondta is, hogy hová, de az én buszom is indult, mentem az öcsémhez, és közben a riasztót is kikapcsolta valaki, úgy délelőtt kilenc körül.
Még jó, hogy már tizennegyedike van!
Gyerek dolgozott egész nap, ezért nem volt sürgős a főzés. Hozzáfogtam takarítani, az ágyneműt meg bevágtam a mosógépbe. Nem telt el fél óra, amikor hallom, hogy a víz zubog kifelé a gépből, ráadásul hideg is. Nézem a beállítást, fél órás mosást indítottam el, hideg vízzel. Na, ez sem fordult még velem elő, de mindegy, megvártam, amíg lejár a program, aztán újra indítottam egy rendes mosást, közben szívtam a fogam az elprédált víz és mosószer miatt. Ja, és persze az egész cucc árammal működik.
Késő délután volt, amikor hozzáfogtam kenyérlángost sütni, mire jön haza a gyerekem, legyen neki finom vacsi, meg másnap megyek az öcsémhez, gondoltam, neki is viszek, mert szereti.
Ahogy megkelt a tészta, elővettem az akciósan vásárolt sütőpapírt, -mert minek is mosogassak- és kiterítettem a sütőlemezre. Már az gyanús volt, hogy a tésztát nem tudtam elsimítani, ragadt a papírhoz, de arra gondoltam, ha megsül, akkor majd elválik..... , na, ez az, ami nem jött be. A tészta alja hozzá sült a papírhoz. Legszívesebben kivágtam volna az egészet a kukába, de gondoltam, megvárom, amíg gyerekem hazaér, hátha kiderül, papírral szereti a legjobban a kenyérlángost, vagy valami ilyesmi.
Hát nem történt csoda, nem szereti a papírt az én kicsi fiam, ezért levágta az alját, ami valamit lendített a dolgon, de a legjobb, ropogós rész ment ki a szemétbe.
Hajnali ötkor felébredtem, és eszembe jutott a tegnapi elcseszett nap.Ritka, hogy ennyi szarság összejöjjön, főleg olyan dolgokból, amik rutinnak számítanak. És akkor eszembe jutott, hogy 13.-a volt.
Hát ezért! Kezdtem megnyugodni, amikor is eljutott a tudatomig, hogy egy riasztó visít a közelben már jó ideje. Nem is tudtam tovább aludni, gyerek is készülődött munkába. Felkeltem, tettem a dolgom, a riasztó még mindig szólt. Reggel nyolc körül egy másik is bekapcsolódott, de az nem sokáig tartott.
Fél kilenckor Misi szomszéd megjegyezte, hogy ezért nagyon meg lehetne büntetni a riasztó tulajdonosát, én meg annyit mondtam rá, nyugodtan ki lehet rabolni bárkit, ennyit érnek a riasztók. Misi szomszéd, aki amúgy biztonsági őr, és ezt kritikának vette, gyorsan közölte, neki semmi köze semmihez, mindjárt indul a busza, utazik valahová. Talán mondta is, hogy hová, de az én buszom is indult, mentem az öcsémhez, és közben a riasztót is kikapcsolta valaki, úgy délelőtt kilenc körül.
Még jó, hogy már tizennegyedike van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése