Sikeresen belerúgtam délelőtt a dohányzóasztal oldalába. Piszkosul fájt, de később csillapodott. Megcsináltam a házimunkákat, mostam, főztem, mosogattam, majd fél kettőkor leültem Született feleségeket nézni. A reklám alatt kimentem cigizni, újra fájni kezdett. Meg is dagadt rendesen, de csak piros. Azt hiszem, ha eltört volna, akkor már kékülne. A legnagyobb baj, hogy a film után, három óra, fél négy körül van a kutyasétáltatás. Picikének hiába mondom, hogy most nem tudok menni, semmi együttérzés nincs benne. Ráadásul a bérházak mögötti elvadult kiskertben pocok hűsölt, Picikéből kitört a vadászösztön, és a pórázból kibújva eltűnt a dzsumbujban. Be sem tudtam menni utána, vártam, majd csak elfárad. Igaz, hogy megugrasztotta a pockot, de elkapni nem tudta, csak rohangált a gazban, egyre jobban hergelte magát. A végén eluntam az ácsorgást, besántikáltam érte, nem volt könnyű menet, de nagy nehezen sikerült, a mai napot letudtuk, csak azt nem tudom, mi lesz holnap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése