Van, amikor külön szeretek cigit tölteni. Például hét végén, egy nyugodt délutánon, tévénézés közben. De a hétköznapi rohanásban külön macera, hogy még a gyerek bagójával is nekem kell vacakolni. Karácsonyra be lett nekem ígérve egy elektromos cigarettatöltő, de a webshop nem reagált a megrendelésre, így aztán elmaradt. Nem is igen bántam, mert hülyeségnek tartottam.
Történt egyszer egy jó hónappal ezelőtt, hogy igen csak kiborultam, hogy minden házi munka a nyakamba szakad, elegem van már , főleg a cigitöltögetésből.
Pár hét múlva jövök haza munkából, kisfiam itthon tombol, rendelt valamit az internetről, ki is hozták, de nem tudta kifizetni, mert nálam maradt a bankkártyája. Odaadtam a kártyát, közben füstölögtem magamban, hogy már megint valami számítógépes kütyüt vett jó drágán. Én egész évben nem költök magamra annyit, mint ő havonta a gépre. Másnap kihozták a csomagot, át is vette, behozta, és amikor bontogatta, vigyorogva mondta, ez a te karácsonyi ajándékod: elektromos cigarettatöltő.
Hát mit mondjak, nem ájultam el az örömtől, de nem is kezdtem el tombolni, elvégre jó szándékkal vette. Kipróbáltuk, eldugult, szétszórta a dohányt, amit megtöltött, az meg olyan kemény lett, hogy elszívhatatlan, de eldöntöttem, hogy nem fogok morgolódni, inkább tanulgatom, majd csak kialakul.
Most ott tartunk, hogy a gyerek cigijét géppel töltöm, máskor úgyis panaszkodott, hogy nagyon lazára töltöm. Na, most nem szólhat egy szót sem. :-)
Egyébként tényleg sokkal gyorsabb, mint kézzel, de ez azért jellemző a férfinépre, hogy inkább vesznek valami kütyüt, ahelyett, hogy segítenének az itthoni munkába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése