Tegnap bóklásztam egy kicsit a piacon. Van egy hely, ahol mindent kétszáz forintért árulnak. A nagyja bóli, de ki lehet fogni jó dolgokat is. A fali matricák például nagyon jók, ráadásul most még volt is választék. Kinéztem egy ágas-bogas tavasztündérest, és boldogan vittem haza a szerzeményt. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert ahogy kezdtem lehúzni a matricát, a kiszabadult ágacskák lifegtek a levegőben, majd ahogy szaporodtak, kezdtek összeragadni. Egyre jobban, és én egyre dühösebben szaggattam, megemlegetve azt a tavasztündéres ágas-bogas jó édes anyukáját is annak, aki ezt a szarságot kitalálta. Közben eszembe jutott, hogy ha felülről lefelé kezdtem volna lehúzni a matricát, akkor csak végig kellett volna görgetni a falon. Késő bánat, az ágak egyre jobban gubancolódtak, ha szétszedtem egyet, összetapadt kettő. Már úgy volt, hogy összetépem és dobom ki a francba, de akkor meg örökre megbántam volna, hogy hagytam hogy kifogjon rajtam. Nehéz küzdelmek árán került fel az ágas bogas fácska a falra, a tündérek már valamivel könnyebb cucc volt, aztán még a levélkék meg a zöld káposztalepkék, és ha egy kicsit gyűrött is lett a matrica, meg én is, de megcsináltam! Hurrá, éljenek a tavasztündérek meg a zöld káposztalepkék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése