Eszembe jutott, hogy ideje volna már egy kicsit rendbe szedni a lelkemet, ezért csütörtök este megnéztem Domján László előadását a YouTubon. Biztató gondolatok, sikertörténetek, minden, ami kell. Utána vettem egy nagy levegőt, és elhatároztam, hogy mostantól gazdagnak és elégedettnek érzem magam. Miért is ne, nem kerül semmibe, a közérzetemnek is jót tesz.
Na mindjárt másnap rám szakadt egy zöldségüzlet, exem jóvoltából. A hűtő teli paradicsommal, paprikával, meg egyebekkel. Holnap nyilván lecsót főzök, elmesélem a csajoknak a gyárban, és ha csodálkoznak, hogy miből telik fizetés előtt ilyen paradicsomárak mellett lecsót főzni, majd rejtélyes mosollyal fogom közölni velük: agykontroll, babák, agykontroll.
Azt már nem fogom elmesélni, hogy most már azt kell programoznom, hogy az alkesz ex eltűnjön az életünkből, mert a jóindulata felér egy katasztrófával.
Aztán még ma este Picike is bevonzott egy ázott macskát, talán tudat alatt vágyott egy kis pajtásra. Igaz, nem látszott túl boldognak, amikor a kicsit büdöske macska dorombolva hozzá dörgölőzött, aztán beleevett a tányérkájába, fél lábbal a vizes edénykéjében állva. Később a cica felugrott a kanapéra, Picike kedvenc helyére, szegény kutyus csak nézett rám kérdőn: gazdi, tűrjük ezt? Egy darabig igen, de később kikísértük a jövevényt, és most béke van meg nyugalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése