Már kedden éreztem, hogy elcseszett egy hét lesz ez. Nem sokat csalódtam. Egyszerűen nem tudom megszokni amikor este felé szólnak, hogy éjfélig maradunk. Tavaly egyszer sem volt hosszú hétvégénk, szombaton túlóráztunk, nehogy a tulaj elszegényedjen az ünnepek miatt. Most otthon voltunk három napot, hét közben kell behozni a lemaradást. Ember nem számít, csak a munka menjen.
Elcseszett egy hely, elcseszett emberekkel, és sikítani tudnék, amikor ráébredek hogy én is közéjük tartozom, és ez már lehet, hogy így is marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése