2019. március 9., szombat

Búcsú Nyuszkótól

Vége, ennyi volt, Nyuszkó itthagyott minket.
Amikor tegnap kora reggel a fiam azzal jött , hogy elpusztult a nyúl, nem akartam hinni a fülemnek.  Döbbenten rohantam ki, és tényleg, élettelen kis teste a járda mellett feküdt az udvaron.  A fején pár csepp vér, nem úgy nézett ki, mintha elütötte volna egy autó.
Nyuszkó szeretett a kocsik alá elbújni, de ha valaki beszállt, abban a pillanatban eliszkolt, és a ház lakói is tudták, hogy ott van, és vigyáztak rá.
A szomszédok csapatokba verődve susogtak arról, hogy valaki biztos agyonütötte.  Egyetlen lakó van, aki utálta a nyulat, mert lelegelte a kis előkertjét.  Mindenki rá tippelt.  Aztán Misi szomszéd oldotta meg a rejtélyt.  Hajnalban kiment cigizni,  visítást hallott. azt hitte a macskák bagzódnak.  Kiment az udvarra, akkor látta, hogy Nyuszkó valami menyétfélével birkózik.  Elzavarta a kis dögöt, de addigra a ház kis kedvence kimúlt..

Három évvel ezelőtt húsvéti ajándékként kapta egy tinilány. Eleinte pórázon sétáltatta, majd egyre többször hagyta magára, inkább a telefonját nyomkodta.  Télire Nyuszkó már teljesen gazdátlan lett.  Eleinte csak én vittem neki almát, répát, gyökeret, majd mások is elkezdték etetni.  Később az eredeti gazdái el is költöztek, a nyuszi itt maradt velünk.  Belakta az udvart, a macskákat rendszeresen elzavarta a területéről. Kaját kunyizott, majd otthagyta, ha  nem volt a foga alá való. Ha kedve volt, hagyta magát simogatni, ha nem volt kedve, akkor simán csak elszaladt.
Reggel, amikor kimegyek, még mindig körbenézek, nehéz elhinni, hogy már nem szalad elém. Szerény vigasz, de legalább szép élete volt.
Nyugodj békében, Nyuszkó!

Kép:  saját



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése